TARTALOMJEGYZÉK

       

2017

2016

        2015

        2014

        2013

  • István Király Operakórus
     

  • VERDI-ERKEL-WAGNER GÁLA
     

  • Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2012. évi munkájáról

  • A közgyűlés jegyzőkönyve

         2012

  • Beszámoló a 100 éves koncertről
     

  • 100 éves a Fővárosi Énekkar
     

  • Magyar Örökség Díj
     

  • MÜPA: Brahms Német Requiemjének előadása
     

  • Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2011. évi munkájáról

         2011

  • Ismét a Vajdaságban énekeltünk

  • Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2010. évi munkájáról

         2010

  •  A Vajdaságban énekeltünk 2010 áprilisban

    2009
     
  • Koncert a Zeneakadémián 2009.10.31-én

  • Haydnre emlékezve

  • Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2008. évi munkájáról

    2008

  • Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2007. évi munkájáról

    2007
     

  • A 95 éves Fővárosi Énekkar ünnepi hangversenye

    2006
     

  • Két koncert krónikája - 2006 november, december

  • Az ismeretlen Liszt - 2006 június 18

    2004
     

  • Amikor amatőr kórusok a hunok nyomdokán belépnek az EU-ba - 2004 május 

     

XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX

2017

Neszlényi Pfeiffer Judith Cantata in memoriam 1956 bemutatója

– szakmai beszámoló –

 

A nagyszabású és műfajilag rendhagyó műalkotás teljes terjedelmű bemutatását, valamint annak betanítását hosszas előkészítő munka előzte meg. A zenemű ugyanis több év, akár évtized alatt nyerte el úgynevezett végleges, jelenlegi formáját, amely a rendelkezésre álló, a szerző által megküldött kottaanyag alapján nem volt egyértelműen átlátható. Az előkészítő munka egy jelentős szakaszának tehát a mű formai felvázolása tekinthető, a szerzővel folytatott hosszas egyeztető telefonos beszélgetések segítségével.

Minthogy a művet teljes terjedelmében magyarul még nem adták elő – a gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar 2006. évi előadása nem tartalmazta az összes prózai és zenei tételt – helyenként elengedhetetlen volt az énekkari szólamok magyar szövegének megírása, természetesen a szerző „lektorálásával”.

A kottát az Egyesült Államokban adták ki, mely alapjában véve az angol és magyar szöveget is tartalmazta, ám az énekszólamok ritmusa kivétel nélkül az angol szöveg lejtéséhez, ritmikájához igazodott. Az előkészítő munka igen nagy részét a ritmus „magyarosítása” tette ki. Ennél több fejtörést már csak a temérdek sajtóhiba korrigálása, valamint az itt-ott el-eltűnő szólamok pótlása okozott. Akadt sok javítani való az énekkari szólamok felrakásában is. Mindezekre a korrekciókra természetesen a szerző segítségével és jóváhagyásával került sor.

A mű betanításának egyik, és egyben kisebb részét a szóló énekes tételek korrepetálása jelentette. A másik, és egyben lényegesen nagyobb részét azonban az énekkari tételek betanítása két felnőtt amatőr kórusnak, valamint egy nem zenetagozatos gimnáziumi vegyeskar leányainak. A két amatőr kórus között oszlottak meg az egyes tételek, kivéve azt a hármat, amelyeket együtt, összkarban adtak elő. A gyakori divisik miatt a betanítási munkát összesen nyolc szólamvezető – I szoprán, II szoprán, I alt, II alt, I tenor, II tenor, I basszus, II basszus – segítette, úgy a kórusonként heti két próba, mind a zenei táborok során.

A bemutatót megelőző utolsó próbákon a zeneszerző személyesen jelen volt, ám a tempókat és karaktereket illetően elégedettségét fejezte ki, így azok módosítására nem kellett sort keríteni.

A mosonmagyaróvári ősbemutatót követően a szerző – minthogy maga is teljes terjedelmében ott hallotta először a művét – kisebb módosítást eszközölt ki, ami néhány zenei tétel felcserélését és szövegrész átrendezését jelentette. Egy apróbb narrátori hibát leszámítva a budaörsi előadás tekinthető így a szerző által elrendelt „végleges verziónak”, amely két napra rá a Nemzeti Galériában csendült fel.

A szakmai visszajelzések mindhárom előadásról pozitívan számoltak be. Külön kiemelték a zongoraművész mennyiségileg és minőségileg is kiemelkedő művészi teljesítményét, továbbá a fuvolaművész briliáns játékát. Az énekes szólók méltatása mellett dicsérték a kórusok érthető szövegmondását, zenei kidolgozottságát, amatőr létét megtagadó szakmaiságát. A regöst megszemélyesítő színművészek mellett méltatták a szerző gondolatait tolmácsoló madáchos diáklány megindító produkcióját.

Jelentős utómunkát jelentett a koncertek kép- és hangfelvételeinek szakmai lektorálása.

--------------------------------------------------------------------

A FŐVÁROSI ÉNEKKAR 2016-BAN BUDAPESTEN ÉS BUDAPESTEN KÍVÜL TELJESÍTETT FELLÉPÉSEI

 

Rendezvény

Helyszín

Időpont

Szervező

Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitókoncertje

Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium

 április 10.

Kempelen Tünde

Egyházi szolgálat evangélikus istentiszteleten

Piliscsaba

BÉTHEL Missziói Otthon

április 24.

Kézdy Péter

Országos Dalárünnep

Erkel színház

május 7.

Magyar Állami Operaház

Országos Dalárünnep záró előadás

Erkel színház

május 8.

Magyar Állami Operaház

Ugrin Gábor emlékmise

Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom

június 19.

Fővárosi Énekkar

Ady és magyar történelmi képek énekben

Nagyvárad

Partiumi Keresztény Egyetem

június 26.

Lászlóffy Zsolt

Cantata in memoriam 1956

Mosonmagyaróvár

Fehérló Közösségi Ház

október 25.

Keresztény Gyula

Cantata in memoriam 1956

Budaörs

Városháza

október 28.

Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus

Cantata in memoriam 1956

Budapest

Nemzeti Galéria

október 30.

Fővárosi Énekkar

Advent a Várkert Bazárban

Várkert Bazár

december 11.

Zsikó Zoltán

Karácsonyi hangverseny

Szent József Plébániatemplom

december 14.

Fővárosi Énekkar

 

Fellépések száma Budapesten: 7

Fellépések száma Budapesten kívül: 4

Összes fellépés 2016-ban: 11

==================================================

2016

Neszlényi Pfeiffer Judith: Cantata in memoriam 1956

Neszlényi Pfeiffer Judith Magyar Kantátájának előadását hallhattam Budaörsön 2016. október 28-án. Nagy kíváncsisággal vártam az előadást, mert a művésznővel levelezve nagyon érdekelt a mű, a Fővárosi Énekkar közreműködése, ahol évekig voltam szólampróbatartó, Krasznai Gáspár karnagy úr dirigálása, aki nálam diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémián, és az egész 56-os szellem megidézése.

       Nagyon érdekes volt már a hangverseny elején megtapasztalnom, hogy a szép számú előadói apparátus milyen ötletesen és térben változatosan volt elhelyezve. Az énekkar természetesen középen állt, a gyermekkart megszólaltató madách-os lányok az első sorban ültek, ők a szereplésüknél felálltak a nézőtér első sorából, és sorfalat alkotva énekeltek a közönségnek. Az orgona az egyik, a zongora a másik oldalon helyezkedett el. Szemléletes volt, hogy a narrátor, Baranyi László színművész a rendezői jobbon, a két énekes szólista, és a fuvolista pedig a bal oldalon helyezkedett el.

 

           A terem akusztikája elfogadható volt annak ellenére, hogy nem hangverseny céljából építették. Már a kompozíció elején megtapasztalhattuk, hogy a kórus tömbszerű éneklése végigkíséri a darab jelentős részét. Közreműködésük hol népének-jellegű volt, egyszerűbb szerkesztésű, homofón zenei anyag uralkodott, hol pedig a legnagyobb igényeket támasztó XX. századi zene volt domináns.

         A drámai történést a narrátor impulzív, igen megrázóan deklamált szövege biztosította, ehhez járult hozzá intemezzóként a fuvolista és a zongorista líraibb jellegű játéka. Az énekesek közül kiemelkedett Csóka Anita inspiratív, szép szövegmondású szólója, valamint jó választás volt a kórusból kiemelt szólista, aki egyfajta regősként foglalta keretbe a megrázó történetet.

           A kórus nemcsak aktív éneklő tömegként vett részt a produkcióban, hanem bizonyos részeknél dobogással, csörömpöléssel, különböző effektek létrehozásával emelték a darab drámai hatását.

           Jó volt megélni, hogy sok visszatérés adott megnyugtató támpontot a mintegy 100 perces mű befogadásához, megértéséhez. Krasznai Gáspár karnagy úr mindvégig magas fokon kézben tartotta az előadást, mozdulatai letisztult egyszerűséggel működtek és irányítottak. Kritikaként talán csak annyit fogalmaznék meg, hogy bizonyos tételszünetek lehettek volna kevesebbek, hiszen a drámai történés fonalát nem jó, ha túl gyakran szakítja meg köhögés, a figyelem kiengedése.

          A mű utolsó szakaszában ihletett pillanat volt, hogy egy nagyszabású, lezáró jellegű, diadalittas rész után még egy szelídebb, csöndesebb, meghittebb zenei szakasz következett, mely himnikus véget biztosított e nagyszabású kompozíciónak. A szerző meghatottan mondott köszönetet a koncert végén, és még egy rövid, általa komponált ráadással is kedveskedtek az előadók a publikumnak.

        Igazán méltó megemlékezésnek lehettek szem - és fültanúi a budaörsi városháza közönsége. Reméljük, még lesz folytatása e szép kezdeményezésnek!

 

Horváth Gábor

                                                                       a Liszt Ferenc Zeneakadémia                                                                                                        adjunktusa

 

Kedves Fővárosisok! Örülök, hogy hallottalak Benneteket a Galériában! A művet szépnek találtam, bár néhány tétele kicsit terjengős. Egyes részeket nehéz lehetett megtanulni, de az eredmény nagyon jó lett. Minden tételnek megvolt a maga hangulata. A szöveg is érthető volt (a narrátor sajnos nem mindig). Olyan megelégedettség és kellemes fáradtság kerített hatalmába a végén, mint amikor én is Veletek énekeltem és egy jól sikerült előadáson voltunk túl. Úgyhogy végigéltem Veletek az egész művet. A lányok jól mutattak a vállkendővel. Gáspárnak külön gratulálok, amiért magyar történelmi témákat vesz elő rendszeresen. Egy magyar kórusnak ez így illik! ​Még egyszer gratulálok, nagyon sok szeretettel:


Berghammer Rita

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2015. évi munkájáról

fe1503

fe1504

 ===========================================================

     2015

Magyar Kurír

Hatvanéves a váci székesegyház Szent Cecília kórusa

2015. december 2. szerda 15:25

November 22-én a váci székesegyházban Varga Lajos váci segédpüspök ünnepi szentmisét mutatott be az énekkar jubileuma alkalmából. A szentmisét követően Beer Miklós megyéspüspök köszöntötte a Szent Cecília kórust, mely nagyszabású hangversennyel ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) igazgatója, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (MALEZI) egyházzenei főreferense, a váci székesegyház karnagya írását közöljük a jubileumi ünnepről.

„Ami a világ szemében balga… azt választotta ki az Úr, a semminek látszókat…” (1Kor 1,27)

Szent X. Piusz pápai rendelkezésével, úgynevezett motu propriójával már 1903-ban a gyakorlatban is érvényt kívánt szerezni az Európában akkor már széleskörűen működő ceciliánus reformmozgalom célkitűzéseinek. Ez célul tűzte ki a gregorián ének, valamint a klasszikus polifónia intézményes oktatását, a sok évszázados hagyományokkal rendelkező kórusiskolák (schola cantorum) visszaállítását és különféle énekkarok szervezését, elsősorban a székesegyházakban és a nagyobb templomokban. (Motu proprio, 76.)

A II. vatikáni zsinat újra hangsúlyozta ezt, amikor liturgikus konstitúciója, aSacrosanctum Concilium zenei rendelkezésében az egyházi zene jelentőségéről beszél:

„Az egyetemes egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik.”

„A szent zene kincseit a legnagyobb gonddal kell megőrizni és fölhasználni. Szüntelenül gondot kell fordítani az énekkarokra, főként a székesegyházakban.”

„Minden katolikus intézményben és iskolában nagy gondot kell fordítani a zenei nevelésre és gyakorlatra.” 

Hangsúlyozza továbbá a szent zene magasabb fokú intézeteinek fölállítását, az énekesek és gyermekkórusok alapos egyházzenei és liturgikus képzésének fontosságát. (Sacrs.conc.112,114,115)

A Váci Egyházmegyében évszázadok óta nagy hagyománya van az egyházzenei oktatásnak és nevelésnek. A török idők után Migazzi bíboros Pozsonyból hívott zenészeket és énekeseket, akik a hódoltság után az első zenei együtteseket adták a székesegyháznak. Ezek közül és az általuk nevelt utódokból került ki általában a mindenkori székesegyházi karmester a 18-19. század folyamán. A 20. század első felében a mintegy ötven éven át hivatalban lévő Pikéthy Tibor zeneigazgató, székesegyházi karnagy működtetett székesegyházi kórust, amelynek tagjait személyenként változó módon a püspökség élelmiszerrel, tüzelővel vagy lakással javadalmazott.

Huszár Dezső 1955-ben lett a váci székesegyház karnagya. Korompay Tibor ajánlása révén nevezte ki őt az internált Pétery József püspök általános helynöke, Kovács Vince segédpüspök, hogy az akkor már nem működő Pikéthy kórus helyett a székesegyházban új kórust szervezzen, támogatva ezzel az egyház Magyarországon ekkor már politikailag akadályozott, mégis hatékony ceciliánus törekvéseit.

Dezső atya természetesen óvatosan kezdte a szervezést. Visszaemlékezései között emlékezetes számomra a következő mondata: „Megvártam, amíg besötétedik, aztán mentem házról házra és megkérdeztem őket, hogy el mertek gyünni?” Voltak az első tagok között szerzetesnővérek, de civil hívek is szép számmal, horthysta katonatiszt, értelmiségi és munkás, idősebb és fiatal egyaránt. A próbákat a kóruson vagy a kanonoki kápolnában tartották. Bárdos Lajos, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) társelnöke a kezdeti években rendszeresen látogatta az énekkart, szakmai segítséget adva ezzel a fiatal közösség munkájához. A huszadik század további legjelentősebb egyházzenészei, Harmat Artúr, Werner Alajos, Lisznyay Szabó Gábor, Halmos László és mások szintén látogatták és támogatták a fiatal székesegyházi karnagyot, aki akkor még nem gondolhatta, hogy az általa alapított együttes egyszer majd az ország legnagyobb egyházi énekkara lesz.


Dezső atya korábban egy ideig Rómában tanult egyházzenét a Sancta Caecilia Pápai Akadémián. Onnan hozta magával a cecíliánus szemléletmódot és lelkiséget, magától értetődő volt ezért, hogy az új énekkar az egyházzene védőszentjének nevét viselje. Róla nevezte hát el: a váci székesegyház Szent Cecília kórusa. Majdnem harminckét éven át vezette Dezső atya a kórust. Rendszeres liturgikus szolgálat, hangversenyek, lelkiség és nagyszerű közösségi élet jellemezte működésüket.

Amikor a kommunizmus bukásakor a szerzetesrendek visszaállítása hazánkban megkezdődött, Dezső atya lett a magyarországi kapucinus rend tartományfőnöke. Kérésére Bánk József érsek engem nevezett ki utódjául és rám bízta a székesegyház kórusának vezetését. Ezt a munkát huszonkilenc év óta végzem. Igyekszem ezt Dezső atya példáját és lelkületét követve azzal a hűséggel és hálával tenni, mellyel az egyház hagyományos ceciliánus egyházzenei irányvonalának és nagyszerű elődeimnek tartozom.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

Beszámoló a Fővárosi Énekkar két szerepléséről

 

     Énekkarunk rendszeresen keresi a kapcsolatot más kórusokkal, amelyekkel közös fellépéseket is szervez. Ez most is így történt: a Szent Rita kórussal társulva énekeltük el Schubert G-dúr miséjét két alkalommal.

     2015. május 16-án a Szent Rita templomban (VIII. ker. Kun u. 5.) zenés áhítat keretében énekeltünk. Először mindkét kórus bemutatott néhány a cappella művet a repertoárjából. A Fővárosi Énekkar előadásában Bárdos-művek is elhangzottak, a Szent Rita kórus pedig egyebek között ifjabb Sapszon Ferenc népének-feldolgozását is énekelte. Ezután következett a közös produkció, a Schubert-mise orgonakísérettel. (A közreműködőket ld. a meghívón.) A mise azért állított nagy kihívást a kórusok elé, mert akik már más karnagy vezényletével énekelték a misét, azoknak át kellett állniuk egy eltérő felfogásra, pl. a tempók és a dinamika tekintetében, a többieknek pedig rövid idő alatt kellett újonnan megtanulniuk a misét. A hívek és zenerajongó hallgatók meghatott szavai és tekintete azt sejtette, hogy jól megoldottuk a feladatot. Néhány dalostárs mindkét kórusban énekel, de a Fővárosi Énekkar tagjai közül a legtöbben most jártak először a Szent Rita templomban és először énekeltek a Molnár C. Pál festményeivel ékesített szárnyas oltár előtt. A koncert után a templom kórusának tagjai egy kis agapéval köszöntötték a vendég-énekkart.

     2015. május 17-én pedig a váci székesegyházban szentmisén szolgáltunk. Mivel mise keretében énekeltünk, könnyebb is és egyszersmind nehezebb is volt a feladat. Könnyebb, mert itt nem főszereplők voltunk, a hívek nemcsak ránk figyeltek, de nehezebb is, mert a mise tételeit a megfelelő helyekre beillesztve, a szertartás menetébe belesimulva kellett megszólaltatni. A kórus többszöri le- és felvonulása okozott némi zökkenőt, de miután a hívek imádkozni és elmélkedni is jönnek a templomba, talán nem zavarta őket, hogy voltak csöndes percek is. A székesegyház monumentális méretéhez és visszhangosságához lassabb tempók illettek, amelyekre nagy figyelemmel kellett átállni az előző napi, gyorsabb tempójú előadás után. A misét celebráló Varga László atya Krisztus mennybemenetelének ünnepén a lelki felemelkedésről beszélt. Szent Ágostont idézte, aki szerint a szeretet három szóval írható le: ore, more, amore. Tehát a szeretet akkor teljesedik ki, ha szánkkal, erkölcsös tetteinkkel és érzelmeinkkel is kifejezzük. Az atya és a székesegyház kórusának tagjai a mise után bőségesen és kedvesen megvendégeltek minket, így alkalom nyílt egy kis lazításra is. László atya a tőle megszokott módon most sem nélkülözte a tréfás megjegyzéseket.

     A székesegyházban tett - László atyát idézve „felemelő” - szolgálat után mindkét kórus tagjai szeretnének még sok hasonló élményt.

 

/Berghammer Rita/

 

01

02

 

03

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2014. évi munkájáról

fe1403

fe1404

=============================================================     

2014

Tordaszentlászlói és kolozsvári szereplés

Szabadsag cikk

Szabadsag cikk

Szabadsag cikk

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2013. évi munkájáról

2013. február 7. csütörtök:

közgyűlés, vezetőségválasztás

Elnök: Zentai Gyula, titkár: Kőszegi Anikó, gazdasági felelős: Mohácsi Árpádné

kórusfarsang a Szent Kinga Közösségi Otthonban

 

február 23. szombat 18 óra:

koncert a Hetednapi Adventista Egyház Budapest Terézvárosi Gyülekezetében

Műsor:
Palestrina: Drága fény
Palestrina: Alla riva del Tebro
Halmos: Minden földek
Liszt: Cantantibus Organis közreműködött: Besenyei Éva szoprán, Szotyori Nagy Gábor orgona
Kodály: 114. genfi zsoltár közreműködött: Szotyori Nagy Gábor orgonán
Kodály: Adventi ének
Kodály: Szép könyörgés
Viski János: Hozsanna
Nystedt: Laudate
Pitoni: Szálljon fel énekünk
Praetorius: Csengő hangú énekszó

Vezényelt: Noseda Tibor

 

május 4-én szombaton este 6-kor

Tavaszi Koncert az Erzsébetvárosi Közösségi Házban

Műsor:

Palestrina: Drága fény
Palestrina: Alla riva del Tebro
Victoria: Ave Maria
Liszt: Ave Maris Stella

Petrovics Emil: Játszik a szél
Brahms: Liebeslieder walzers (op.52.)
- Nr. 9. Am Donaustrande
- Nr. 11. Nein es ist nicht auszukommen (magyar szöveggel)
Nystedt: Laudate
Kodály: Adventi ének
Kodály: Mátrai képek
Zongorán közreműködött: Kiss Szabó Viktória és Kiss Zsolt

Vezényelt: Noseda Tibor

 

június 17-én

új karnagyot választott a kórus Krasznai Gáspár személyében

 

június 21-én pénteken este fél 9-kor

szabadtéri koncert Óbudán a Fő téren

Műsor:

C. Orff: Carmina Burana

Szólisták: Rácz Rita, Bátki Fazekas Zoltán, Serbán Attila

Vezényelt: Silló István

Közreműködtek:
Óbudai Kamarakórus
karnagy: Erdős Ákos
Prelude Vegyeskar
karnagy: Kabdebó Sándor

Fővárosi Énekkar karnagy: Noseda Tibor

Alba Régia Vegyeskar (Székesfehérvár) karnagy: Kneifel Imre
Andor Ilona Gyermekkar
karnagy: Tamási Kinga

 

június 22-én

kórusrendezvény keretében köszöntük meg Noseda Tibor karnagy úr munkáját

 

július 11-én

a Farkasréti temetőben elbúcsúztunk Ugrin Gábortól, egykori karnagyunktól

„Megrendüléssel értesültünk Tanár Úr halálhíréről. Ugrin Gábor karnagy úr 1976 és 1997 között a Fővárosi Énekkart is irányította. Szigorú emberséggel formált, zeneszeretetből példát adott nekünk, akik keze alatt nőttünk fel. Nagyon örültünk, hogy Vele együtt részesülhetett kórusunk a Magyar Örökség Díjban, és nem tudunk meghatottság nélkül arra gondolni, hogy talán nekünk vezényelte utoljára a Szép könyörgést 2012. október 20-án. Hiányát mindig érezni fogjuk. (a Fővárosi Énekkar egykori és jelenlegi tagjai)”

Krasznai Gáspár vezényletével énekszóval tisztelegtünk a sír mellett. (Bach: Már nyugosznak a völgyek)

augusztus 26-án

megkezdődtek a próbák az új karnaggyal és új próbahelyen, a Talentum Házban

 

október 1-én

ismét új próbahelyre költöztünk a Madách Imre Gimnáziumba

 

október 12-én szombat délelőtt

kirándulás Győrben

este 7 órakor VERDI-ERKEL-WAGNER GÁLA

Rendezők: Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége KÓTA

Győri Egyetemi Zenekar

Műsor:
Erkel: Hunyadi László Nyitány
Verdi: A lombardok Zarándokok kara
Verdi: A trubadúr Máglya ária
Verdi: A trubadúr Üllőkórus
Verdi: A szicíliai vecsernye Bolero
Verdi: Nabucco Szabadságkórus
Verdi: A végzet hatalma Nyitány
Wagner: Lohengrin Nászkar
Wagner: Tannhauser Csarnokária
Erkel: Bánk bán I.felv.3.kép

Közreműködött:
Liszt Ferenc Vegyeskar-Győr k
arigazgató: Molnár Gabriella
Tatabánya Város Vegyeskara karigazgató: Saltzer Géza
Egressy Kamarakórus-Tata karigazgató: Robozné Schönfeld Zsuzsanna
Várpalotai Bányász Vegyeskórus karigazgató: Borbás Károly
Német Dal és Kultúregylet Énekkara-Fert
őrákos karigazgató: Harcz Katalin

Fővárosi Énekkar karigazgató: Krasznai Gáspár

Győri Egyetemi Zenekar karmester: Ménesi Gergely

Vezényelt: Ménesi Gergely

 

november 7-én

Az Erkel Színház megnyitóján

vett részt a kórus. 12 tagja a színpadon énekelt, míg a többiek – karnagyunkkal – a közönség soraiban foglaltak helyet.

decemberben

megalakult a Fővárosi Énekkar és Barátai Egyesület

Elnök: Zentai Gyula

 

december 15-én délelőtt háromnegyed 11-kor

zenés áhítat és szentmise a Szent Imre Templomban

Műsor:

Bárdos Lajos: karácsonyi bölcsődal

Demény Dezső: Adeste fideles

Dimitrie Kiriac: O, ce veste minunatӑ

Paul Arma: Steal away

Halmos László: h-moll mise

J. S. Bach: Két karácsonyi korál

Kodály Zoltán: Adventi ének

Farkas Ferenc: Soha nem volt még ilyen áldott éj

Vezényelt: Krasznai Gáspár

 

december 16-án

a Kórus Karácsony

ünnepi és vidám pillanataival zártuk a 2013-as esztendőt.

-----------------------------------------------------------------------------

A kórus létszáma 2013-ban 54 fő volt.

A nők száma 38, a férfiaké 16

Új tag 4 jelentkezett. (maradt 3)

Átlag életkor: 50 év

A próbákon átlag 35 fő, a fellépéseken 40 fő vett részt.

Az év során 75 próba volt.

A szereplések száma: 5

32 különböző művet énekeltünk

Közösségi rendezvények (közgyűlés, farsang, karnagyválasztás, félév záró rendezvény, kirándulás, több közös operalátogatás, karácsonyi rendezvény)

 

Megvalósult: (a rendszeres próbákon és a szerepléseken kívül)

-vezetőség választás

-beszámoló közgyűlés

(A jegyzőkönyvek, teljesítési beszámolók elküldve a BMK-nak.)

-támogatás igénylése

(Közvetlenül Tarlós István főpolgármester úrhoz fordultunk levélben. Támogatása – 500 ezer forint – júliusban megérkezett. Ebből tudjuk a terembérletet fizetni 2014 márciusáig.)

-karnagyválasztás

(9 karnaggyal vettük fel a kapcsolatot, hatan vállalták volna a feladatot, öten egy-egy próba során mutatkoztak be. A kórus kibővített vezetősége beszélgetett velük elképzeléseikről és a kórus lehetőségeiről, elvárásairól. Végül hárman kerültek fel a titkos szavazás listájára. A választáson jelen lévő 40 énekesből 29-en Krasznai Gáspárra adták voksukat, aki díjazás nélkül is vállalta a munkát.)

-új karnagyunk és elnökünk bemutatkozó látogatása a BMK-ban

-elbúcsúztattuk Noseda Tibor karnagy urat

(Karnagy úr 12 év után lemondott. Sikerült rábírni, hogy a félév befejezéséig, míg új karnagyot választunk, maradjon a kórus élén.)

-új próbahelyet találtunk

(Ősszel a R.O.M.A. alapítvány székházában kezdtük a munkát. Hamar kiderült, kórusmunkára nem alkalmasak a körülmények. Karnagyunk segítségével a Madách Imre Gimnáziumban kaptunk megfelelő helyet.)

-Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úrral találkoztunk

(A lehetőségeket ismertette, tanácsot adott.)

-megállapodási szerződést kötöttünk a BMK-val

-információ és kulturális ajánlat összeállítása a BMK részére

-egyesületet alapítottunk

(Az Egyesületnek lehetősége lesz pályázatokra, illetve a Fővárosi Önkormányzattal köthető közszolgáltatási szerződéssel anyagi támogatás megszerzésére.)

-három pályázat beadása

(Ebből egy kapott kedvező elbírálást.)

-alapítványunk ügyfélkapuval rendelkezik, az 1 %-kat ebben az évben is megkapta

-tagtoborzás

(Honlapunkon, BMK honlapján keresztül)

-honlapunk folyamatos működése

-KOTA tagdíj befizetése

(Információ a kórusról az Adatlapnak megfelelően.)

-kapcsolatfelvétel az olaszországi Coro Voci Roveretane kórussal

-közösségi programok

A kórus tevékenységéről bővebben a http://www.fovarosienekkar.hu honlapunkon lehet tájékozódni.

Budapest, 2014. február                                                                                         Összeállította: Köszegi Anikó


 

                                                 J e g y z ő k ö n y v

 

Készült 2013.február 7.-én a Fővárosi Énekkar évzáró és egyben vezetőségválasztó közgyűlésén, helyszín Szt. Kinga Közösségi Otthon Budapest, V. ker. Egyetem tér 5.

A közgyűlés napirendje:

        Szakmai beszámoló az énekkar 2012.évi munkájáról (az írásos beszámoló a jegyzőkönyv mellékletét képezi)

előadó: Noseda Tibor karnagy

        Beszámoló a vezetőség elmúlt 5 évi illetve a 2012. évi munkájáról

előadó: Kőszegi Anikó a kórus titkára

-         a kórus életének legnagyobb eseménye, 100 éves  fennállásának alkalmából rendezett jubileumi koncert volt, az erről szóló írásos beszámoló a jegyzőkönyv mellékletét képezi

-         a szakmai fejlődésen és a fellépéseken túl fontos feladat,  a kórus jelenlegi  59 fős nyilvántartott létszámának aktivizálása, mivel az átlaglétszám a kórus próbákon átlagosan 35 fő. Ezen túlmenően szükséges új tagok felvétele minden szólamban, különösen a tenor és a basszus szólamokban.

-         az év elején korábbi ingyenesen igénybe vehető próbahelyünk megszűnt, márciustól az Apáczai Gimnáziumban térítés ellenében kapunk helyet. Továbbra is feladatunk hangszeres próbák tartására is alkalmas próbahely keresése.

 

        Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2012 évi gazdálkodásáról, szűkös anyagi helyzetéről

előadó: Mohácsi Árpádné gazdasági felelős

     A Fővárosi Kórusokért Alapítvány képviselőjének tájékoztatója a 2012.évi működésről, az alapítványi  támogatásokról
 

        Egyesületté szerveződés ismertetése
        előadó
: Cseke József a kórus elnöke 

A közgyűlés a vezetőség 2012. évi beszámolóját és az 5 évig működő vezetőség leköszönését egyhangúlag elfogadta.

6.      A Magyar Örökség és Európa Egyesület a Fővárosi Önkormányzat támogatásával a Fővárosi Énekkar tagjainak Magyar Örökség jelvényt juttatott.

A kórus vezetősége 2013. február 7-i közgyűlésén (V. ker. Egyetem tér 5. Szt. Kinga Közösségi Otthon) az 53 darab kitűzőt tagjai között kiosztotta.

 A Fővárosi Énekkar vezetősége és a tagság köszönetét fejezi ki a MÖD Elnökének, Dr. Szeneczey Balázs úrnak, az ügyet támogató Főpolgármester úrnak, és a Fővárosi Közgyűlés tagjainak a kitüntető  jelvényért.

 

7.    A vezetőségválasztás és a szavazás módját Kürtös Annamária a jelölő bizottság elnöke ismertette

 

A kórus titkárának továbbra is Kőszegi Anikót  javasolták a kórus tagok, a nyílt szavazás során a közgyűlés egyhangúan megválasztotta, Kőszegi Anikó tartózkodása mellett.

A kórus gazdasági felelősének továbbra is Mohácsi Árpádnét javasolták a kórus tagok, a nyílt szavazás során a közgyűlés egyhangúan megválasztotta, Mohácsi Árpádné tartózkodása mellett.

A kórus elnökének Cseke Józsefet és Zentai Gyulát javasolták a kórus tagok, ezért a jelölő bizottság elnöke titkos szavazást rendelt el.

A titkos szavazás lebonyolítását követően, a szavazat számláló bizottság (Pribelszky Pál, Pribelszky Pálné és Jager Éva) munkáját elvégezte és ismertette a szavazás eredményét.

A Közgyűlés a kórus elnökéül Zentai Gyulát választotta meg 18 szavazattal, a másik jelölt Cseke József 13 szavazatot kapott.

Az új vezetőség köszöntése.

Mersits Mária
j
egyzőkönyvezető 

 

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2012. évi munkájáról

 

Nagy reményekkel indította az énekkar az esztendőt, hiszen komoly feladatok tornyosultak előttünk. Az egyik ilyen feladat Brahms Német Requiemjének előadása a MÜPÁ-ban, több más kórussal együtt és a Bostoni Ifjúsági Szimfonikus zenekarral, Federico Cortese vezényletével. Haladjunk azonban szépen sorjában. 2012-ben volt az énekkar 100 éves. Erre a jubileumra komponált Noseda Tibor két művet: Szent Agáta sírfelirata és De sancta Agatha martyre himnuszt. Később  Virágh András Gábor komponált az énekkar szára egy himnuszt: Sacrum Convivium címen.

 

2012. január 19-én ősbemutató és DVD felvétel Noseda Tibor két művéből a Belvárosi Szent Anna (Szervita templomban) Az énekkarnak nagyon tetszettek az orgonakíséretes darabok, és igen lelkesen énekelték. Orgonán Kiss Zsolt orgonaművész kísérte a kórust. A felvétel hangi része viszonylag jó, de a képi része bizony gyenge. A felvételt a Rákellenes Liga Stúdiója készítette, lévén Szt. Agáta a mellrákos nők védőszentje, és a liga is kapva kapott alkalmon, hogy ilyen mű lehet a reklámjuk.  Vezényelt Noseda Tibor

 

2012. április 27. Vendégkórus érkezett Itáliából: a Coro Soldanella férfikar. Brentonico-ból jöttek, az énekkar régebbi kapcsolata alapján. A Belvárosi Szt. Anna (Szervita) templomban léptek föl, ahol mi is énekeltünk: Liszt Ave Maria. és O salutaris hostia c. motettákat. A koncert után a Belvárosi Főplébánia Szt. Kinga termében vendégül láttuk a férfikart, és nagyon kellemes beszélgetés is emlékezetessé tette az összejövetelt.

 

2012. július 3-án az év egyik kiemelkedő és talán legnehezebb eseménye következett, Brahms Német Requiem-jének MÜPA- beli előadása. Ezt megelőzte próbák hosszú sora, az előadás előtt egész napos kórustábor a Vakok Intézetében, a vendégkarmesterrel is. Az előadás remekül sikerült, a teltházas nézőtér szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a produkciót.

 

2012. szeptember 22. A Fővárosi Énekkar mennybemenetele. A jubileumát ünneplő kórus Magyar Örökségdíjas Lett. Az MTA Dísztermében vehettük át ezt a magas kitüntetést, igen szép szavak kíséretében. Zelinka Tamás az énekkar régi jó ismerője olvasta fel a laudaciót. A díj tulajdonosa Ugrin Gábor karnagy is, aki több mint 20 évig vezette az együttest. Köszönet képen énekeltünk is: Kodály: Köszöntő és Adventi ének, valamint Liszt: Cantantibus organis c. műveket. Orgonán közreműködött Bartl Erzsébet. Vezényelt Noseda Tibor

 

2012. október 20. 100 éves jubileumi koncert és ünnepség. Ha nem is napra, de éppen 100 éve alapították eredeti nevén a Székesfővárosi Énekkart. A rendezvény a Szent Imre Gimnázium Dísztermében zajlott, az ünneplés, vendéglátás, pedig osztálytermekben, előtérben, folyosón zajlott. Igen kiadós műsorral léptünk föl: Kodály : Köszöntő, Pange Lingua, Adventi ének, ezt két Liszt kórusmű követte: Cantantibus organis és Inno a Maria vergine. Mivel körünkben volt Ugrin Gábor karnagy úr is, ő Kodály: Szép könyörgés c. művét vezényelte. Ezt követte Noseda Tibor két motettája: Szent Agáta sírfelirata és De sancta Agatha martyre. Befejezésül Kodály 114. Genfi zsoltára csendült fel. Noseda Tibor vezényelt, Kiss Zsolt orgonált és Zelinka Tamás volt a műsorvezető.

 

2012. november 4. Kodály emlékkoncert a BMK szervezésében. A koncert színhelye ezúttal a Szt. Margit Gimnázium Díszterme. Két mási énekkar is fellépett: a Bárdos Lajos Kórus és a Vándor Kórus. A műsorunkat természetesen a már elhangzott koncertekből válogattuk: Kodály: Köszöntő, Adventi ének, Pange Lingua, és a 114. Genfi Zsoltár. Szép sikert könyvelhettünk el.

 

2012. november 25. Felkérték az Énekkart, hogy működjön közre a Szent István Bazilikában, az 1944-ben ártatlanul kivégzett magyarokért bemutatott szentmisén, E felemelő szolgálatra Halmos: h-moll Miséjét, Liszt: O salutaris, Palestrina. Jesu Rex, Arcadelt Ave Maria motettákat, valamint Zsoltárt, Alleluját és népénekeket énekeltünk. Zárásként, Himnusz, Szózat Boldogasszony anyánk hangzottal el.

 

Eddig csak a szépségekről esett szó, de épp itt az ideje a nehézségekről is beszélni, beszámolni. Jó néhány évig a pesti Vármegye Ház zenekari próbatermében tartottuk a próbáinkat. Mivel a karmester Noseda Tibor, karnagyunk volt, ez igen kényelmes, ráadásul ingyenes volt. Csakhogy a megye feloszlatta a zenekart, és ebben az esztendőben nekünk is el kellett hagynunk a próbatermet. Sikerült az Apáczai Csere János Gimnáziumban illetve a már említett Szt. Kinga teremben próbalehetőséget kapnunk, de már nem ingyen, és jelentős megalkuvásokkal. Jó lenne végleges megoldást találni ennek a nagy múltú és igazán remek kórusnak megfelelő próbahelységre, kottatárra és nem utolsó sorban az anyagi támogatásra.

 

Budapest, 2012. december 17.                                                                      Noseda Tibor

 

 

-------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 100 éves fennállásának alkalmából rendezett ünnepi koncertről

 

 

 

A kórus vezetősége 2011 őszén tervet készített a centenárium méltó megünneplésére.

 

2012. januárjától kemény munka következett.

Sikerült Tarlós István főpolgármester támogatását megszereznünk, aki végül elfoglaltságai miatt Csomós István főpolgármester-helyettest bízta meg képviseletével. A főpolgármester úr 1 300 000 Ft-s anyagi támogatása lehetővé tette a nyomdákkal való tárgyalást (A váci Kucsák Nyomda ajánlatát fogadtuk el.), a nyomtatványok és a könyv kiadását. Ehhez azonban még egy dolog szükséges volt. Meg kellett írni a 100 év krónikáját! Ebben három kórustag működött együtt. Közülük elsősorban Fehér Valéria érdeme a gyűjtő, kutató, rendszerező, írói munka, a szerkesztés. (Az Országos Levéltárban, a Széchenyi Könyvtárban minden dokumentumot megkeresett.)A kórus korábbi írnokai iránti tiszteletből a már meglévő kiadványokat hasonmás kiadásként építettük a 100 évet felölelő könyvbe.

500 példány készült el.(és még 500 db meghívó, ismertető)

Kodály Zoltánné is elfogadta felkérésünket és megtisztelte koncertünket jelenlétével, melyre 2012. október 20-án került sor a tervezett helyszínen. Az előadást két nappal korábban főpróba előzte meg. A terembérletek költségeit a BMK munkatársainak (elsősorban Vadócz Zsuzsanna) segítségével beadott és megnyert pályázat által biztosított 400 000 Ft-ból sikerült kigazdálkodni. Ez és a főpolgármesteri összeg együtt nyújtott lehetőséget a közreműködők díjazására, a hangszerek bérlésére és szállítására, a terem díszítésére, ruhák pótlására valamint a Duna Tv munkatársai által DVD felvétel készítésére is.

A kórus a korábbi évek egyre csökkenő támogatásaiból takarékoskodott. Ez volt a fedezete a rendezvény végén a vendéglátásnak.

350 résztvevője volt az estnek.

 

A koncert előtt a kórus életéből készített fél órás összeállítást nézhették meg a vendégek.

 

Csomós István főpolgármester szavait, a BMK igazgató asszonyának köszöntése követte, aki a háziasszonyi szerepet is önzetlenül vállalta.

 

A KÓTA részéről Somogyvári Ákos az elnökség tagja, az Erkel Társaság Elnöke tolmácsolta a szervezet üzenetét, átadta oklevelét, végül a Szervita Kórus egy tagja köszöntötte a kórust.

 

 

A műsorvezető és egyben házigazda Zelinka Tamás üdvözölte az egybegyűltek között az Ausztriából erre az estre érkezett Hans Schamberger karmester urat, akivel több ausztriai és magyarországi koncerten szerepelt a kórus. Később a kórus legrégebbi tagját (Bánky Tamás)és társadalmi vezetőségét (Cseke József, Kőszegi Anikó) is köszöntötte.

 

Felemelő pillanata volt a műsornak, amikor a 80 éves egykori karnagya, Ugrin Gábor állt a kórus elé vezényelni. Az egykori kórustagok is beálltak az együttesbe ( így hirtelen kb 70 főre emelkedett a létszám) Kodály Zoltán Szép könyörgés című művének előadásához. Szemet, fület, lelket gyönyörködtető percek voltak!

 

Ugyancsak meleg fogadtatásban részesült a kórus jelenlegi karnagyának két műve,(Szent Agáta sírfelirata, Szent Agáta mártíruma) melyet a kórusnak ajánlott.

 

A kórus kiváló teljesítményt nyújtott, melyet a közönség hosszantartó ünneplése is bizonyított. Az est kötetlen beszélgetésekkel, meleg, baráti, családias hangulatban fejeződött be. A jelenlévők számára biztos emlékezetes marad!

 

Koncert:
http://www.youtube.com/watch?v=dGBjb5wprIo

(kb 60 perc)

 

Vetítés:
http://www.youtube.com/watch?v=tRJx2pcEj_E

 

 

Nagy munka volt!

 

Budapest, 2012. november 18.              Kőszegi Anikó

                                                                                                 szerkesztette Fernbach László

 

---------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

1912-2012

Szeretettel meghívjuk tisztelt vendégeinket, volt énekeseinket és barátainkat a

 

FŐVÁROSI ÉNEKKAR

100 ÉVES

  

fennállása alkalmából  rendezett hangversenyünkre

2012. október 20-án, szombaton 17. 00 órára a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Dísztermébe.

(Bp., XI. Villányi út 27.)

 

16. 00 órától filmösszeállítást tekinthetnek meg a kórus életéről.

  

Az est fővédnöke:

Tarlós István
főpolgármester

 

Védnöke:

Kodály Zoltánné

 Kodály Zoltán tiszteletére
születésének
130. évfordulóján

MŰSOR:

 

Kodály Zoltán:                           Köszöntő
Kodály Zoltán:                     Pange Lingua
Kodály Zoltán:                     Adventi ének
Liszt Ferenc:               Cantantibus organis
Liszt Ferenc:             Inno a Maria Vergine
Kodály Zoltán:                  Szép könyörgés
Noseda
Tibor:         Szent Agáta sírfelirata
Noseda
Tibor:   De Sancta Agatha martyre
Kodály Zoltán:               114. Genfi zsoltár

 

Közreműködik:

Besenyei Éva        szoprán
Bartl
Erzsébet      orgona
Kocsis Andrea  hárfa

 

Vezényel:

Noseda Tibor

 

Támogatók: Budapest Főváros Önkormányzata

MedicalDiary Kft.

Budapesti Művelődési Központ

Fővárosi Kórusokért Alapítvány

 

A belépés díjtalan

__________________________________

Egy beszámoló a Komolyzenei Portálról:

Két centenárium  
A sors különös szeszélye két hangversenyt hozott egy napra: az egyiken a Fővárosi Énekkar századik születésnapját ünnepelhettük, a másikon John Cage amerikai zeneszerző születésének századik évfordulóján hallgathattunk meg egy tucatnyit gazdag életművéből. S mint az alábbi kis írásból látható lesz, ezzel ki is merült a két halmaz közös része, minden más szempontból nagyon eltérő volt az események hangulata, jellege.

2012. október 20, 17 óra
Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium Díszterme
A 100 éves Fővárosi Énekkar hangversenye

A lenyűgözően kerek évfordulóját ünneplő kórus megkapta azt az elismerést, amelyet százéves működése alapján megérdemelt: a koncerten megjelent Kodály Zoltánné Péczely Sarolta, köszöntőt mondott Csomós Miklós a főváros oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettese, Margittai Katalin, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója, Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke, a KÓTA Választmányának elnöke és Hauer Balázs, a Szervita Kórus tagja.

Örvendetes, hogy a kórus ismét mozgósítani tudta tagjait, nagy létszámmal tudott felállni, hangzásuk telt és kiegyenlített volt. Nyilván nem véletlen, hogy egész műsorukat magyar szerzők kórusműveiből állították össze, Kodály és Liszt művek mellett a jelenlegi karnagy, Noseda Tibor két kórus-kompozíciója is elhangzott. S bár egy ilyen ünnepi megemlékezésről szóló beszámolóban nem biztos, hogy illendő az előadások színvonalának elemzése, mégis szabadjon megjegyeznem, hogy számomra a legnagyobb zenei élményt a hivatalos program zárószámának, Kodály 114. Genfi zsoltárának a kivételesen szép előadása jelentette.

Az előző mondatban azért tettem az élmény szó elé a "zenei" jelzőt, mert volt az estének egy másik, legalább olyan szép emberi momentuma is, amikor a kórust korábban hosszú éveken át vezető - s az idén nyolcvanegyedik életévébe lépő - Ugrin Gábor vette át a kórus irányítását. Egyetlen Kodály kórust vezényelt: a Szép könyörgést. S hogy a néhány perc még szebbé váljék, az énekléshez ekkor csatlakoztak a kórus megjelent korábbi tagjai is.

kbz - 2012. október 21. 21:39
 

 

 

 

Szeptember 22.  Magyar Örökség Díj

Hír a Komolyzenei Portálon:

A Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának javaslatára a Fővárosi Énekkar a mai napon a Magyar Örökség része lett.

A Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében rendezett ünnepséget Hámori József akadémikus, a Bizottság elnöke nyitotta meg. Ezután Fekete György, a Bizottság alelnöke elmondta, hogy az Örökség aranykönyvébe ezúttal bekerülő hét díjazottat közel 1000 jelöltből választották ki.

A megnyitó után a kórus rövid fellépésével kezdődött a program, Kodály Köszöntő-jét és az Adventi ének-et adták elő. A laudációt Zelinka Tamás zenepedagógus mondta el, majd a kórus nevében Ugrin Gábor korábbi és Noszeda Tibor jelenlegi karnagy vette át az oklevelet és az aranyérmet. Az elismerést a kórus egy Liszt mű, a Cantantibus organis ihletetten szép előadásával köszönte meg.

Ezt követően került sor a további díjazottak (mely ide kattintva tekinthető meg) köszöntésére.

Zelinka Tamás laudációja:

MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJAT KAPOTT A 100 éve alapított FŐVÁROSI ÉNEKKAR*

 Tisztelt Ünneplő Közönség!

 2012. október 15-én lesz 100 éve, hogy tanítókból, énektanárokból és karvezetőkből megalakult a Székesfővárosi Énekkar, a Fővárosi Énekkar jogelőde Sztojanovits Jenő énektanár, zeneszerző, a Magyar Dalszövetség országos karnagyának vezetésével. Az akkori városvezetés ezzel a döntésével nemcsak azt a szándékát fejezte ki, hogy erre a kórusra a főváros zenei életében szükség van, de azt is, hogy az Énekkar tagjai minél többen a főváros oktatási és kulturális életét segítő közalkalmazottak soraiból kerüljenek ki. Örömmel regisztrálhatjuk, hogy a kórus gerincét 100 év után is olyan lelkes budapestiek alkotják, akik a karéneklést nemcsak szívvel-lélekkel kedvelik, de rendületlenül hisznek az énekkari lét semmi máshoz nem hasonlítható szépségében.

Elmondhatjuk azt is, hogy a kórust a kezdetektől fogva zenei életünk legjobbjai vezették: Sztojanovics Jenőt nyugdíjba vonulása után Kacsóh Pongrác, majd Karvaly Viktor követte, de szintén csak a nagyrabecsülés hangján szólhatunk Péter József, Pődör Béla, Dobray István, Ugrin Gábor, Takács László, Csík Miklós, id. Sapszon Ferenc, Dinyés Soma, Székely Miklós odaadó művészi és szervező munkájáról éppen úgy, mint a jelenleg regnáló Noseda Tibor zeneszerző-karnagy példaértékű teljesítményéről. Örömünkre a felsorolt karnagyok közül öten velünk ünnepelik majd a centenáriumot, és köszönthetik azokat, akik közül számosan évtizedek óta hűséges és áldozatos tagjai a Fővárosi Énekkarnak.  

A Fővárosi Énekkar megalakulásakor az oratórium-kultúra művelését és terjesztését tűzte zászlajára, melynek bizonyságaként már a bemutatkozó koncerten elénekelték Mozart Requiemjét szép sikerrel, gyors fejlődést ígérve. Ezt később követték az oratórikus irodalom olyan nagyszabású remekei, mint Bach: János passiója, Haydn Teremtés és Évszakok című oratóriuma, Brahms, Dvořák és Verdi Requimje, Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán, valamint Lajtha László, Sugár Rezső, és Farkas Ferenc zenekari kíséretes művei. Az oratórikus koncertek karmesterei közül kiemelkedik Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Bárdos Lajos, Ferencsik János, továbbá Otto Klemperer, Richard Strauss, Arturo Toscanini, és Bruno Walter szereplése.

100 év krónikájából nehéz kiválasztani a legsikeresebbet, de talán nem tévedek nagyot, amikor arra az 1934. október 21-én és 22-én Bécsben, illetve Budapesten megtartott előadása emlékezem, melyeken Kodály Psalmus Hungaricusát és Beethoven IX. szimfóniáját Arturo Toscanini vezényelte a Bécsi Filharmonikusok élén, s aki az előadás után - számos pályatársához hasonlóan - a legnagyobb elragadtatással méltatta az együttest. A monumentális kórusművek mellett a Fővárosi Énekkar sohasem nélkülözte repertoárjából a kíséretnélküli alkotásokat sem, melyek szerzői sora a reneszánsztól napjainkig ível. A hosszú és gazdag krónikából most Kodály Zoltán 1934. március 17-i szerzői estjére emlékeztetek, melyen Báthy Anna és Palló Imre dalokat, népdalfeldolgozásokat énekelt, a Székesfővárosi Énekkar pedig Karvaly Viktor vezényletével bemutatta az Este című vegyeskart, a teljes Pange linguát, és két új kórust: a Nagyszalontai köszöntőt és a Mátrai képeket. Erről a koncertről jegyezte meg Tóth Aladár, hogy Kodály szerzői estjein egyre többször és egyre diadalmasabban hangzik fel az emberi hang, az ének.

 A Kórus művészi munkáját számos alkalommal ismerték el rangos szakmai címekkel, díjakkal. Példaként említem a széles körű és megújuló műsorválasztás és a különböző stíluskörök jelentős alkotásainak előadásáért megítélt Kiváló Együttes és a Hangversenykórus kategória-minősítő címet, továbbá a Budapestért�díjat, melyet a hazai zenei életében végzett magas színvonalú alkotóműhelyi munkáért, a fővárosi énekkari mozgalomban vállalt vezető szerepért, továbbá a hagyományápoló és az újító törekvésekért kapta az együttes 2002-ben, megalakulásának 90. évfordulóján.  

Örömmel jegyzem meg, hogy a felsorolt méltatások minden szava most a 100. születésnapon, a Magyar Örökség Díj odaítélésének az évében is változatlanul jellemzik a kórust, amely a magyar történelem drámai korszakai okozta kényszerű veszteségeken is mindig felül tudott emelkedni. 

A Fővárosi Énekkar, ahogy a Budapestért Díj átvételekor, úgy most is énekszóval köszöni meg az adományozó nagylelkűségét és emlékezik mindazokra, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek a Kórus továbbéléséért, fennmaradásáért, sikeréért.

És hogy ez a további években, évtizedekben is így legyen, idézem a Fővárosi Énekkart nagyrabecsülő és többször vezénylő Bárdos Lajos latin jókívánságát** a Fővárosi Énekkarért szintén lelkesedő Lukin László fordításában:

Cantemus,
 quia cantare bonum est �
Cantemus,
 quia cantare iucundum est �
Cantemus,
 quia cantare amantis est. 

Csak énekelj,
 mert az ének jó dolog!
Csak énekelj,
 mert az ének víg dolog!
Csak énekelj,
 mert az énekben szív dobog!

  *Elhangzott a Magyar Örökség Díj hatvannyolcadik díjátadó ünnepségén, 2012. szeptember 22-én az MTA Dísztermében.  

** Verba et voces: Bárdos Lajos. A vegyeskari Cantemus Debrecen Város Tanácsának felkérésére készült 1977-ben.

kbz hozzászólása a Komolyzenei Portálon:

A hírben igyekeztem röviden leírni az eseményeket. Itt, a hozzászólásban legyen szabad néhány személyes gondolatot hozzáfűznöm.
Mindenek előtt szívből gratulálok a kórusnak, és nagyon remélem, hogy ez a kitüntető cím segíteni fogja a további munkájukat.
A díj jelentőségét jól mutatja, hogy máris milyen sok tagot mozgatott meg, azt hiszem még soha nem láttam a kórust ilyen nagy létszámban megjelenni.
Talán a tagtoborzásban is előnyt jelenthet, ha új, titulusukat is használhatják.
Mivel a Portál olvasói elég sokat tudhatnak a Fővárosi Énekkarról, remélem, sokan vagyunk, akiknek ez a díj különösen nagy örömet szerzett.
Kedves Karnagy Úr, kedves Kórus-tagok! További eredményes munkájukhoz sok sikert kívánok - egyelőre a következő 100 évre...

_______________________________

 

 

Júl. 3.                  MÜPA: Brahms Német Requiemjének előadása

                        Közreműködik: Boston Youth Symphony Orchestra

                        Vezényel: Federico Cortese

 

Július 3-án, kedden este adta elő Brahms Német Requiemjét a Boston Youth Simphony és a Chorus Hungaricus, Federico Cortese vezényletével

Federico Cortese-ben kiváló karmestert ismertünk meg. Erőssége az energikus, precíz vezénylés, a dallamok kiemelése.

A Chorus Hungaricus
- az Alba Regia Vegyeskarból - Székesfehérvár, karnagy: Kneifel Imre,
- a Fővárosi Énekkarból - Budapest, karnagy: Noseda Tibor,
- a Corvinus Egyetem Prelude Vegyeskarából - Budapest, karnagy: Kabdebó Sándor
- és a Psalterium Hungaricumból - Budapest, karnagy: Arany János
állt össze. Mind a négy amatőr kórus jól felkészült, ezért elég volt az előadás előtti hétvége az összehangolódáshoz, amit Kabdebó Sándor irányított.

Adrian Eröd (Ausztria) szépen énekelte a bariton szólót. (Sajnos - neve ellenére - nem beszél magyarul).

A közönség lelkesen fogadta a művet, hosszú percekig ünnepelte az előadókat.

Mindannyiunk számára emlékezetes este volt.

 

 

----------------------------------------------------------

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar

2011. évi munkájáról

 

 

 

A 2011. év a magyar zeneszerző óriás Liszt Ferenc munkássága jegyében telt el számunkra is. Évek óta készültünk az ünneplésre, amely sajnos felemásra sikeredett. Ugyanis szerettünk volna egy Liszt CD-t is útjára bocsátani, ehhez minden előkészületet megtettünk, de sajnos Pest Megy Szimfonikus Zenekara finanszírozás hiánya miatt megszűnt. Természetesen kerestük a megoldásokat, és szerencsénk is volt.

 

Felkérték az énekkart, hogy április 08-án a MÜPÁ-ban működjünk közre egy Liszt emlékhangversenyen. Ebben a koncertteremben szerepelni megtiszteltetés, így vállaltuk , no persze az is igaz, hogy a műsort már tudtuk. Ez a következő volt: Liszt: Tu es Petrus, Erkel: Bánk bán – Petur bordala (csak férfikar).

 

Számítottam arra, hogy a 2012. esztendő Kodály év is lesz, ezért megtanultuk a Missa Brevist és a nőikari Ave Maria-t és az öt tételből álló Panque linqua-t. Az előadásra a Belvárosi Szt. Anna (Szervita) templomban került sor április 24-én a húsvéti mise keretében. A műsort megtoldottuk még Händel Alleluja, és Liszt  Tu es Petrus c. művekkel .Ezt a műsorunkat megismételtük június 06-án meghívásra a Magyar Szentek Templomában. Mindkét templom zsúfolásig megtelt, és a szokásokkal ellentétben megtapsoltak minket.

 

E két szereplés közben kemény tanulás is folyt, hiszen magyarok közé készültünk a Délvidékre, július 02-03-án, nevezetesen Topolyára és Újvidékre. Régi ismerősökként üdvözöltük egymást. A vendéglátók elhalmoztak minket minden jóval, szeretettel. A műsorunk: Kodály. Missa Brevis, Ave Maria, Pange Lingua, Liszt: Tu es Petrus, Pitoni: Cantate Domino, Ism.: Alta Trinita Beata, Elgar: Ave verum, Boldogasszony Anyánk. Vendéglátóink boldogok voltak, mi pedig jó szívvel távoztunk, hiszen tettünk valamit a magyar-magyar kapcsolatok ébrentartásáért.

 

Ki kell emelnem, hogy a kórus rendkívül fegyelmezetten teljesítette, ezeket a koncerteket, helyenként fárasztó utazások után rövid próbalehetőségekkel. A Kodály miséhez nem vittünk szólistákat, hiszen szoprán szólamvezetőnk, és korrepetitorunk, Bessenyei Éva remek szoprán szólista, a többi feladatot a kórus kiválóan megoldotta. Komoly köszönet Kiss Zsolt orgonaművésznek, aki remekül látta el az orgonakísérő feladatát. Kapcsolatunk már több éves.

 

Kis kiruccanás következett a Zene Világnapja alkalmából a Belvárosba. Helyszín az V. ker. Váci utca, Hermész kút. Hirtelen összeverődtünk és máris énekeltünk. Banchieri: Hölgyek urak most hallják, Campiani: Nyárkirálynő, Giardini: Éljenek a víg nők, Certon: Víg dal, Petrovics: Játszik a szél, Dowland: Drága perc, Lassus: Zsoldos szerenád, Banchieri: O o o, Tonnonono, Friderici: Baráti kör. Jó sokan gyűltek össze a dalolásunkra, és nagy tapsot kaptunk. Szerettünk volna még énekelni egy belső udvarban, de sajnos a második szám után azt mondták, hogy ez magánterület, és csak engedéllyel lehet énekelni. Elvonultunk.

 

Következett november 06-án a Szent Margit Gimnázium. Liszt emlékkoncert volt itt is, melyet a BMK szervezett igen körültekintően. Műsorunk készen, bejáratva. Liszt Inno a Maria vergine, Cantantibus organis (Szt. Cecilia himnusz), Tu es Petrus. Közremüködött: Bessenyi Éva szoprán, Kiss Zsolt orgona, Kocsis Andrea Hárfa.

  

Muszáj volt még karácsony előtt énekelnünk, más lehetőség híján ismét a Belvárosi Szent Anna (Szervita) Templom jött szóba. Így december 18-án este összekapcsoltuk a Liszt év lezárását és a közelgő karácsonyi ünnepeket. Műsorunk: Liszt Inno a Maria vergine, Ave maris Stella, Cantantibus organis, Ave Maria II., Tu es Petrus. Következtek a karácsony énekek: Demény: Puer natus, Adeste Fideles, J.S. Bach: Szép csillag, Ma minden angyal, Farkas: Áldott éj. A zsúfolt templom közönsége nagy tapssal köszönte meg a szét hangversenyt. Közreműködött: Bessenyei Éva szoprán, Kiss Zsolt orgona, Kocsis Andrea hárfa.

 

Meggyőződésem, hogy a kórus igen sokat dolgozott és fejlődött elsősorban a Liszt művek tanulásával, amelyek intonációs szempontból igen nehezek. A Kodály műveket egy kicsit előre tanultuk, 2012-re, de a madrigálok felüdülést jelentettek az egész énekkarnak. Köszönet a kitartó munkájukért, és hogy elviselték akaratosságomat, meg némi viccelődéseimet.

 

 

Budapest, 2012. február

                                                                    Tisztelettel

  

                                                                                                         Noseda Tibor

                                                                                                             karnagy   

  

 

Ismét a Vajdaságban énekeltünk

 

A kedves Kokrehel családnak köszönhetően tavalyi szereplésünk után már ismerősként térhettünk vissza a Vajdaságba. Első este halászlével és szeretettel vártak minket.

 

 

Topolyán a Sarlós Boldogasszony Templomban, Újvidéken a Mária neve Templomban énekeltünk. Topolyán Kodály Zoltán Missa brevisét, Ave Maria-ját és Pange lingua-ját, Liszt Ferenc Tu es Petrus-át és a Boldogasszony anyánk-at énekeltük. Újvidéken a fentieken kívül még Edward Elgar Ave verum és Pitoni Cantate Domino c. darabját adtuk elő. A mise után Sztrikovics János plébános atya mesélt Újvidék életéről, benne a magyarok sorsáról.

 

Ebéd után felkeresett bennünket Matuska Márton. Elmondta, hogy meghallgatott minket a misén, és úgy gondolta, hogy mindannyiunknak ajándékoz egy példányt A megtorlás napjai c. könyvéből, amely a délvidéki magyar holokausztról szól. Az ő érdeme, hogy elméletek és indulatok helyett tényeket hozott elő a lelkek mélyéről, és egyúttal föl is szabadította őket a szörnyű titkok nyomása alól.

 

Reméljük, hogy jövőre ismét ellátogathatunk a Vajdaságba.

 

Fernbach László

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2010. évi munkájáról

 

A 2010. év három zeneszerző óriás nevében telt el: a lengyel-francia Chopin, a német Schumann és a magyar operateremtő Erkel Ferenc. Az énekkarnak a két európai zsenivel nem volt mit kezdenie, hiszen Chopin nem írt kórusműveket (tudomásom szerint), Schumann ugyan rengeteget írt, sőt oratóriumot és misét is (ki ismeri ezt a gyönyörű alkotást?). E két művet, az egyik az Éden és a Peri, a másik a c-moll Mise, nem találtam alkalmasnak arra, hogy ebben az évben tanuljuk meg, hiszen komoly nehézségű Brahms műveket kezdtünk el tanulni, felkérésre.

 

Erkel ugyan írt néhány kórusművet, de inkább eleget tettünk egy felkérésnek, legyen újkori bemutatója utolsó operájának, az István királynak, és vegyen részt az énekkar egy jelentős része más kórusokkal együtt ezen az előadáson. Erről egy kicsit később még írok.

 

Nem maradt más hátra, mint felkéréseknek eleget tenni. Ezek a felkérések javarészt templomi szereplésekre vonatkoztak. Kórustagunk kért, hogy a frissen felszentelt Salkaházi Sára templomban, Újpalotán, énekeljünk április 10-én. A modern, gyönyörű mozaikkal kirakott oltártér megragadó látvány volt, az akusztika is kiváló, az orgona, hát az digitális volt. Műsorunkat csak fel kellett újítanunk: Halmos: h-moll Mise, Liszt: Ave Maria, O salutaris, Pitoni. Cantate Domino. A kórus szépen kiegyenlítetten szólt.

 

Kórustagunk és szüleinek, ismerőseinek, a fél városoknak a felkérésére ellátogattunk a Délvidékre, Szabadkára és Topolyára. A kirándulás április 17-20 között zajlott le, komoly tanulságokkal, élményekkel. Mindkét helyen szentmisén énekeltünk, műsorunkat kibővítettük: Bruckner: Locus iste, Halmos: h-moll Mise, Liszt: Ave Maria, Ave verum, O salutaris, Cantantibus organis, Ave Maria II., Tu es Petrus. A gyönyörű helyszínek, a remek akusztikai terek, a zsúfolt templomok igencsak inspirálták az énekkart. A vendéglátók mintha  családtagok volnánk úgy fogadtak, szinte a tenyerükön hordoztak minket. Viszont lehangoló volt látni, hogy mind az ami magyar, vagy a magyarságra emlékeztet, az pusztul, és hagyják pusztulni, akár pusztítják is. Nem véletlenül örültek nekünk. A kórus éneklésén átérződött a szereplés fontossága, s fegyelmezetten, összeszedetten, szép tónusban énekelt.

 

Meghívást kaptunk a Bp. Kelenföldi református templomba is július 4-ére. Ez hangverseny volt. Az eddigi műsorunkat kiegészítettük két műsorszámmal: Fauré: Cantique de Jean Racine, Kodály: Szép könyörgés c. kórusművekkel. Megfulladtunk a melegtől, nem igazán jó akusztikai tér, de becsülettel helyt álltunk.

 

Az éves munka jelentős részét Brahms művek tanulásával töltöttük el. Ritkán hallhatók négykezes zongora kíséretes énekkari dalai, melyeket eredetileg csak szóló hangokra komponált, de énekkar is előadhatja. E darabok tanulásának azonban gyakorlás volt a célja, mert Pest Megye Szimfonikus Zenekara bérleti előadás sorozatában felkérte az énekkart, hogy három kantátát énekeljen el az Olasz Kultúrintézet dísztermében. A BMK felkérésére a szokásos év végi szereplésen e dalokat be is mutattuk, ezek Ó, ti hölgyek, Mint az alkony bíbor lángja, A vén Duna partján, Zordon táj, Nem lehet az emberekkel boldogulni.  Mivel egyben Erkelről is megemlékeztünk, a július 10én Komáromban bemutatott István király c. opera kér kórustételét is elénekelte a kórus.

 

 

A komáromi szereplés nagyon jól sikerült, bár csak 18-an vettek részt ezen, hasznos volt a kórustábor, ismeretségek születtek, barátságok szövődtek más kórusokkal. Az előadott két tételt természetesen itthon mindenki megtanulta. Nem volt könnyű, mert a kiadott kottaanyag még kézírásos, nem mindig azonos a partitúrával. Igazán ráfért volna egy alapos pucolás, esetleg számítógépbe történő rögzítés, de hát a fránya anyagiak. Egyöntetű volt az a vélemény, hogy a kórusok remekeltek az előadáson, és emelkedett hangulatban jöttek el Komáromból.

 

November 13-án az Olasz Kultúrintézetben sor került a három Brahms kantáta bemutatására. Végül is úgy döntöttem, hogy hívok egy vendégénekkart, nevezetesen a Budaörsi Pro Musica Kórus vállalta a nehéz művek megtanulását. A három kantáta a Gesang der Parzen, a Nänie és a Schicksalslied. A koncert végén hatalmas kő hullott le mindenki válláról, de jóleső érzéssel mentek el az énekkarok a szereplés helyszínéről. Szép szereplés volt, megérte a sok munkát.  Kiderült, hogy ez a díszterem, ami valamikor a reformkori országgyűlések helyszíne volt, nem igazán alkalmas énekkari hangzásra.

 

2011? Erről nehéz még beszélni, tervek vannak, Liszt műsor van. Készülünk 2012-re, mert az Kodály év lesz.

 

Budapest, 2011, január 31.   

 

                                                                                                   Noseda Tibor

                                                                                                       karnagy    

 

       

                                                                                      

                                                                                        A Vajdaságban énekeltünk

 

Kedves Barátunk, aki ellátogattál a Fővárosi Énekkar honlapjára, szeretnénk Veled megosztani a 2010. áprilisi élményeinket. Bevallottan azzal a céllal is tesszük ezt, talán kedvet kapsz a kórusénekléshez.

 

Három meghívásnak tettünk eleget. Egyrészt Budapesten az Újpalotai Salkaházi Sára templomban id. Risai János emlékére megtartott misén énekeltünk. Másrészt Szerbiába utaztunk: Szabadkán a Szt. Teréz Székesegyházban, Topolyán a Sarlós Boldogasszony Templomban énekeltünk.

 

Mindhárom helyen Halmos László h-moll miséjén kívül több Liszt művet is előadtunk. Például a kíséret nélküli művek közül Liszt: Ave Maria, Ave verum c. darabját. Orgonával pl. Liszt: Cantantibus organis, Tu es Petrus c. műveket. Ezek előadásával már részben a 2011-es Liszt évfordulóra készülődünk. (Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója lesz 2011-ben.)

 

Nagy élmény volt számunkra az a kedves fogadtatás, amelyben a vajdasági városokban élő magyarság részesített bennünket. Szívet melengető érzés volt pl. Szabadkán tapasztalni, ahogyan Kosztolányi Dezső emlékét ápolják: szülőházán emléktábla, a házban emlékszoba van; a színházat róla nevezték el.

 

Mindkét vajdasági templomban szokatlanul megható volt az az ünneplés, ahogyan a kórus szereplését fogadták. Nagy öröm volt mindannyiunknak, hogy a zenén keresztül egy kis „hazaival” lephettük meg az ott élő magyar embereket.

 

Szeretettel várunk Téged is kedves „látogató” kórusunkban, ha szeretsz énekelni és Te is részesülni szeretnél velünk együtt ilyen gazdag élményekben.

 

 

A Fővárosi Énekkar Vezetősége

 

                                                                          Koncert a Zeneakadémián

2009.10.31-én a Zeneakadémián szerepeltünk. Pest Megye Szimfonikus zenekarával, a révkomáromi Concordia Vegyeskarral és a Szervita kórussal együtt Haydn Harmoniemesse-jét és Fauré Requiemjét énekeltük Noseda Tibor vezényletével. A szólisták Sudár Gyöngyvér, Heim Mercédesz, Bándi János és Sárkány Kázmér voltak. A közönség hosszan tartó tapssal köszönte meg az előadást. A koncert után próbatermünkben köszöntöttük a Concordia Vegyeskart. Ezzel viszonoztuk azt a szíves vendéglátást, amiben Révkomáromban volt részünk egy héttel korábban. Reméljük, hogy máskor is lesz még lehetőség együtt énekelni révkomáromi magyar barátainkkal.

CH

IMG_0828_640.jpg (95846 bytes)

================================================================================

                                                         Haydnre emlékezve

                               Pest Megye Szimfonikus zenekarának nyári turnéja

Nor-T

A zseniális zeneszerzôre, Joseph Haydnre emlékeznek világszerte 2009-ben. Pest Megye Szimfonikus Zenekara már adózott emlékének a zeneakadémiai hangversenyen, ahol szimfóniáit adta elô. A nyáron igazán komoly felkérésnek tettünk eleget: a Fôvárosi Énekkar és a Szervita Kórus a zenekarral együtt Haydn Harmoniemesse elôadását vitte Kôszegre, Sopronba és Bécsbe.

Komoly elôkészületek után mintegy 100 fô indult útnak két autóbusszal, egy hangszer- és dobogószállító teherautó kíséretében a hosszú, és fáradságos koncertkörútra. Az elsô állomás július 10-én Kôszeg volt: délután próba, rövid városnézés, és este 7 órakor kezdôdött a hangverseny. A város alpolgármestere, Básti Tamás igen nagy szeretettel fogadta a szereplôket. A város plébániatemploma, a gyönyöru neogót Jézus Szíve templom remek akusztikájú.

A hangversenyt a templomablakok felújítására rendezték. Megteltek a padsorok, és a muzsika megnyitotta a pénztárcákat is. A Haydn misén kívül még az alkalomhoz illô motetták s elhangzottak: Bruckner, Händel, Liszt és Noseda Károly muvei. Az est szólistái mindhárom alkalommal Szabó Magdolna, Palóczi Anikó szoprán, Sánta Jolán alt, Laczó András tenor és Sárkány Kázmér basszus. A siker nagy volt, a hangverseny után a polgármester és az alpolgármester meghívására gazdag fogadás tette még emlékezetesebbé a kôszegi szereplést.

A következô nap majdnem teljesen a pihenésé volt. Délelôtt kirándulás Brenbergbányára, a tiszta levegô, a táj szépsége felüdülést jelentett, az öreg templom az alatta lévô kocsmával szenzációs látványosság. Az esti hangversenynek a soproni Szent Mihály templom adott otthont, ez Magyarország egyik legrégibb gótikus temploma. A plébánia és a Liszt Ferenc Muvelôdési Központ közönségszervezô munkája nem bizonyult túl eredményesnek: a kórus és zenekar létszáma tán meg is haladta a hallgatóságét. Nem lett ebbôl tragédia. Az elôadás így is pompásan sikerült, az énekkarok és a zenekar is szívbôl muzsikált.

Rohanvást vissza a szállásra (az egyetem kollégiuma, tiszta szobák, az étkezés minden igényt kielégítô), hiszen 12-én korán kellett indulni Bécsbe. A belváros ott is feltúrva, kerülni kellet jobbra, balra, de szerencsésen megérkezett mindenki a Peterskirche mellé. Dobogók, hangszerek pakolása igen tempósan. A fogadtatás meglehetôsen barátságtalan – ide nem mehetünk, ott nem állhatunk – hosszas tárgyalás után végre elhelyezkedett az összes szereplô a tiltott oltártérbe. (Eddig ezzel nem volt gondunk, de ezt az egyik legszebb bécsi templomot az Opus Dei prelatura kezeli igen szigorú szabályok szerint.) A próbaterem, az öltözôk osztályon felüliek. A negyed 12-kor kezdôdô misén hangzott el a Haydn mise és a motetták. A kiváló szervezés következtében a templom zsúfolásig megtelt. A szolgálatot teljesítô, 86 éves pap igen nagy örömmel fogadta a tekintélyes létszámú együttesünket. Igazi örömzenélés következett, a saját és a hallgatóság nagy megelégedésére. Templomban szokatlan, hogy ilyen óriási taps fogadja a zenés áhítatot. A zenekar zeneakadémiai törzsközönségéhez tartozó bécsi magyarok is jelen voltak a misén, akik kirándulást szerveztek számunkra Schönbrunnba, ezzel feloldván a három nap izgalmait és fáradtságát.

Következett a hazautazás, a zenekar hangszerekkel, dobogókkal egyenesen vissza Budapestre, az énekkarok pedig Balf egyik halászcsárdájában múlatták az idôt.

Mindannyiunk számára hasznos és emlékezetes volt ez a szakmai kirándulás, reméljük, jó hírét vittük Pest megyének, a fôvárosnak, a magyar zene- és énekkari kultúrának.

Köszönet mindazoknak, akik segítettek munkánkban.

Mindhárom együttest Noseda Tibor karnagy, Pest Megye Szimfonikus Zenekarának alapítója vezényelte. A fotók a bécsi fellépésen készültek. <

=======================================================================================================

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar

2008. évi munkájáról

A 2008. esztendőnek két hatalmas feladata volt. Az egyik, hogy bemutassuk, és CD felvételt készítsünk Lajta László kissé elfeledett miséjéről. A mű pontos címe: Mise vegyes karra és orgonára Op. 54. Miért éppen ez a mű került figyelmem középpontjába? Egyrészt mert sehol nem lehetett hallani, másrészt felvétel még véletlenül sem volt található. Ha már tanulunk valamit, akkor az legyen kuriózum.

A másik nagy feladat Mendelssohn: II. Szimfóniájának a Lobgesang című monumentális kantátájának bemutatója a Zeneakadémián. Ezt felkérésre tanultuk négy másik kórussal együtt.

Lássuk az első mű útját. Már januárban nekiestünk a tanulásnak, és rögvest kiderültek a nehézségek. Általában nagyon tetszett a mű, de volt aki igencsak berzenkedett tőle. Szólampróbák, összpróbák, ahogy az illik. Májusra egy tétel kivételével összeállt a mise. Próbafellépés május 11-én volt a Szervita Templomban, sikerrel. A kísérő, inkább mondanám, hogy szólista szerepet játszó orgonista Deák László orgonaművész barátom volt. Már előre gondolván a CD felvételre, annak tervezett műsorát is elénekeltük.

Egy hónappal később így bátran indultunk útnak Sopronba és Kőszegre, eleget téve az ottani meghívásoknak. A soproni Szt. Mihály templomban is (az ország egyik legrégibb gótikus temploma), és a kőszegi Plébánia templomban is hatalmas sikerrel szerepeltünk. Szokatlan volt, hogy mindkét szereplés után hatalmas tapsvihar tört ki. Ez jóleső érzés volt mindannyiunk számára. Kőszegen a polgármester a mise után fogadást rendezett számunkra, ami remek beszélgetést is eredményezett.

Ezen munkák közben belekóstoltunk a Mendelssohn műbe is. Ez teljesen elütött az eddig tanult Lajta műtől, másfajta intonáció, ritmus, szöveg, dinamika és még sok egyéb különlegesség, és szépség rejlett a műben. A tanulást nagyban segítette, hogy remek felvétel állt a rendelkezésünkre, amit Risai Ágnes sokszorosított az igénylőknek. Szólampróbák, összpróbák, ahogy illik.

Nehogy elunjuk magunkat, reneszánsz év lévén, a BMK által szervezett reneszánsz estre is készültünk A munka szinte felüdülést jelentett a kedves művek tanulásával, néhányat már énekeltünk, néhányat most tanultunk meg. A műsor gerincét Palestrina művei alkották, jól elhelyezve a műsor különböző pontjain. Egy szó mint száz, ez megint valami újat kívánt, de nem a nagy romantikus műnek ellentmondva. Úgy érzem, ez a műsorunk a Szt. Margit Gimnáziumban is igen sikeresnek bizonyult.

Hogy ne legyen egyszerű az életünk, november végén megkezdődött a CD felvétel. Négy nehéz fél éjszakát töltöttünk el a Bosnyák téri Plébánia templomban. Hatalmas orgona, nem megszokott hangzások (Lajta ilyeneket írt elő), a felvétel szokatlan mozzanatai, sok ismétlés, szinte zavaró technikai jelenlét, és már őszbe csavarodott, és hideg is volt. Letörte, de erőt is adott a kórusnak, hogy régen beteg kórustagunk, Bencsát Ili meghalt. Ő az alt szólamvezetője, a kórus egyik beénekeltető mestere volt. Mindenki nagyon szerette. A felvétel elkészült. Egész jó.

Mikulás napjára összeállt a Medelssohn mű is. A négy másik kórus: a Budaörsi Vegyeskar, karigazgató id.Sapszon Ferenc, A Ceglédi Kardos Pál Vegyeskar, karigazgató Soltészné Lédeczi Judit, a Váci Vox Humana Vegyeskar, karigazgató Lógó Tibor és a Szervita Kórus, karigazgató Noseda Tibor. A kantáta Pest Megye Szimfonikus Zenekar bérleti hangversenyének kertében hangzott el. A közel 150 tagú énekkar a zenekarral együtt azt hiszem maradandó élményt adott a jelenlévőknek. A szólisták: Óhegyi Filoretti, Wirdl Eszetr és Honinger László igen nagy örömmel vettek részt az előadásban.

Hátra volt még egy szomorú kötelességünk. Bencsát Ili családja kérte, hogy gyászmise keretében emlékezzünk meg szeretett kórustagunkról. December 15-én a Szervita Templomban Fauré Requiem-jének részleteit, és néhány motettát énekeltünk.

Mindent összefoglalva nehéz, de eredményes esztendőt zártunk. A kórus úgy gondolja, hogy első sorban oratórikus művek éneklésére hivatott, ezt szívesen teljesíti is, de egyéb műveket is sikerrel tűz a műsorára.

Budapest, 2009. február 11.

Tisztelettel

Noseda Tibor
karnagy

=======================================================================================================

Beszámoló a Fővárosi énekkar

2007. évi munkájáról

 

     Az elmúlt évi beszámolót úgy fejeztem be, hogy egy kicsit aggódom a 2007. év munkájától. Jelentem túl vagyunk rajta, és hatalmas kő esett le a szívemről. Az első negyedév verejtékes próbákkal telt el, lévén, hogy Szenthelyi Miklós felkért a koncertjük második felében való közreműködésre. Feltételül szabta, hogy egyházi művet kell előadnunk. Kaptam az alkalmon és úgy döntöttem, hogy egy nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem hallható művet, Schubert Ász-dúr Miséjét adjuk elő. Az április 10-iki előadás a Zeneakadémián hatalmas siker volt. Ilyen nagylélegzetű művek előadásánál szívesen veszem a másik énekkar, a Szervita Kórus együttműködését. Pest Megye Szimfonikus Zenekara működött közre.

 

     Pihenés és tanulás következett, mert a feladatok sokasodtak. Felkérést kaptunk a Makrovilág utazási irodától az évzáró ünnepségre, június 16-ára Máriabesnyőre. Ez kapóra jött, lévén júliusban a soproni kirándulásunkra Rheinberger misével készültünk. Ezt  a szereplésünket a már megtanult műsorszámainkból állítottuk össze.

 

     Soproni kirándulásunk remekül sikerült, bár nem az eredeti tervek szerint alakult. Sajnos a Kismartoni fél lemondta a hivatalos közreműködésünket. A Szent György templomi szereplés várakozásunknak megfelelő volt, a Rheinberger mise és a motetták előadásának közönség is, mi is örültünk, elégedettek voltunk. Barangoltunk a városban, sok szépet láttunk, átruccantunk Kismartonba is. Ott megtekintettük az Esterházy kastélyt, a Haydn emlékházat, és énekeltünk a Szent Márton székesegyházban. (Csak azért is)

 

     A budapesti Érseki Hivatal felkérésére szeptember 20-án a már ismert Liszt műsorunkat énekeltük a Szervita Kórussal, 22-én Mozart: Veperae solennes de confessore (K.V.339) művét énekeltük zenekarral, szólistákkal. Érdekes módon ezt a művet szinte egyáltalán nem ismerték. A siker kirobbanó, és megható volt. Az egész mű egy szertartás keretében hangzott el.

 

     E súlyos programok után jöttek az a’cappella szereplések. Az október 7-iki Kodály koncert egészen más felkészülést igényelt, mint az eddigiek. Úgy érzem, hogy a kórus nagyon szépen szerepelt. Az előadott művek mindegyikét szinte egész évben gyakoroltuk. Megszólaltatásuk biztos és megfelelően árnyalt volt. Miskinis: Cantate Domino-ja ritmikailag mintha egy kicsit bizonytalan lett volna, de a közönség örömmel fogadta. Levesszük a műsorról.

 

     95 év egy kórus történetében hatalmas idő. Igazán számot vetni lehetetlen. A helyszín megszerzése némi nehézséget okozott, (Városháza Díszterme) húzódott-halasztódott az engedély megadása, így elmaradt a minősítés, de a hangversenyünk igen szépen sikeredett. A KÓTA elnöke, Mindszenty Zsuzsánna meleg szavakkal értékelte a munkánkat, kiemelte Kocsár:  Hegyet hágék…  előadását, és a jó műsorválasztást. A Budapesti Művelődési Központ igazgatónője Margittai Katalin örömét fejezte ki, hogy ilyen nagy múltú kórus gazdája lehet az intézmény. Gratulált a remek műsorválasztáshoz, a remek előadáshoz, az egész jó hangulatú rendezvényhez.

 

     Az évadot némi szervezési gondok miatt majdnem a Nemzeti Galériában zártuk. A múzeumi komplexumon belül másik terembe kellett mennünk. Akusztikája, elhelyezésünk kívánnivalókat hagyott maga után, ennek ellenére a siker nem maradt el. A kórus felkészült volt, biztosan énekelt. Eddig nem szóltam arról, hogy az utolsó három hangversenyünkön megszólaló Farkas Ferenc Hajdútánc című műve kéziratból (Bánki Tamás írta át gépre, nyomtatta ki) hangzott el. Újdonság volt, hogy női kari művet  (Kodály: Angyalok és pásztorok) is előadtunk, ill. osztott kórus adta elő Lassus Visszhang c. kórusművét.

 

     Mindent összefoglalva a kórus igazán jó évadot zárt. Énekeltünk oratórikus műveket, énekeltünk a’cappella műveket, változatos helyszíneken szerepeltünk, és nem utolsó sorban remek kirándulást szerveztünk. Az elkövetkező év is igen munkásnak ígérkezik, de úgy érzem, a feladatokat magas színvonalon meg tudjuk oldani, a kórus felkészült, már csak a minősítés hiányzik.  

 

Budapest, 2008. február 26.

 

Noseda Tibor

              

==========================================================================================

A 95 éves Fővárosi Énekkar ünnepi hangversenye

Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatal - Díszterem

2007. október 19.

 

Kodály: Adventi ének

Palestrina: Alla riva del Tebro

Farkas: Alkony

Deák-Bárdos: Eli! Eli!

Miškinis: Cantate Domino

Kocsár: Hegyet hágék

Farkas: Hajdútánc

Liszt: Inno a Maria vergine

Kodály: a 114. Genfi zsoltár

 

 

            A Fővárosi Énekkar - egyik legrégebbi kórusunk - ünnepi hangversennyel emlékezett meg a fél-kerek évfordulóról. A koncert elején elhangzott frappánsan rövid, de nagyon informatív bevezetőből megismerhettük a kórus történelmét - azt hiszem nem sok kórus van a világon, amely - többek közt - Kodály Zoltán, Wilhelm Furtwängler és Arturo Toscanini vezénylésével énekelhetett. Egy ilyen múltra joggal lehetnek büszkék a kórus jelenlegi tagjai és vezetői, de át kell érezniük az ezzel járó művészi felelősséget is. Bár tudom, hogy egy jubileumi koncerten nem illik ünneprontónak lenni, de meg kell említenem, hogy ahhoz, hogy a kórus ismét igazi vegyes-karrá váljék, sokkal több férfi énekest kell soraikba "csábítaniuk".

 

            Az együttes alapítása óta feltehetően szinte megszámlálhatatlanul sok művet adott elő, nagyok sok örömteli koncerttel ajándékozta meg közönségét - és ami az amatőr kórusoknál a legfontosabb: saját magát.  Mert nehéz elképzelni, hogy a mai rohanó, elüzletesedett világunkban felnőtt, más hivatással, kereső foglalkozással rendelkező emberek rááldoznák a próbák vesződséges óráit, ha nem találnák meg az éneklés örömét - meg a siker élményét, amikor a koncertek végén felzúg a közönség elismerő tapsa.

             

            Tapsból ezúttal is méltán jutott az énekeseknek és karnagyuknak, Noseda Tibornak. Kiemelkedően szép volt a műsor-összeállítás. Szimbolikus értékű lehet, hogy a program kezdete és vége egyaránt - a magyar kóruskultúra nagy ösztönzője - Kodály Zoltán műve volt. Palestrinától az 1954-ben született litván Vitautas Miškinisig bő négy évszázadot fogtak át, gondosan ügyelve az egyházi és világi művek, az áhítatosabb és az élénkebb hangvételű kórusok egyensúlyára. Ügyesen elkerülték az ünnepi koncertekre jellemző - kissé túl gyakran hallható - "sláger-darabok" előadását, s tovább növelték a változatosságot az a capella kórusok után beiktatott két hangszer-kíséretes darabbal (a Liszt-műben Kocsis Andrea  hárfázott, Deák László orgonált - ő a Kodály zsoltárban is ellátta a kíséretet.)

 

            Az utóbbi években többször alkalmam volt a Fővárosi Énekkart meghallgatni, azt hiszem a jubileumi koncert egyik szépen sikerült estjük volt. Számomra Kocsár Miklós Hegyet hágék című kórusának az előadása volt a legmeggyőzőbb.

 

            A koncert után a kórus tagjai emléklapokat vettek át, majd az énekeseket és karnagyukat Margittai Katalin, a Budapesti Művelődési Központ igazgatója, Mindszenty Zsuzsánna, a KÓTA társelnöke és Hauer Balázs, a - szintén Noseda Tibor vezette - Szervita Kórus egy tagja köszöntette.

 

            Jókívánságaikhoz ezzel a kis megemlékezéssel csatlakozik a jelen sorok írója:

 

                                                                                                                                 -kob-

 

==========================================================================================

 

KÉT KONCERT KRÓNIKÁJA

 

2006. november 4-én a Magyar Szentek Templomában Fauré Requiem-jével emlékeztek 1956. november 4-ére hallgatók, előadók. E napra érkezett a keményebb hideg, mintha az időjárás is az emlékezés  gyászát hordozta volna: hó, jeges-, szeles-, majd hideg eső váltották egymást.

Az előadók: a Fővárosi Énekkar és a Szervita Kórus a megelőző püspöki szentmisén is közreműködtek – Knut Nystedt norvég zeneszerző Laudate-, Werner Alajos: Adoramus, Victoria: Ave Maria motettája, Halmos László Napmisé - je megszólaltatásával Deák László orgonakíséretével, és a litván Vytautas Miskinis: Cantate Domino kórusművével.

A fenti két kórushoz csatlakozott Pest Megye Szimfonikus Zenekara.

A közreműködők: Besenyei Éva - szoprán, Sárkány Kázmér - bariton, Kocsis Andrea – hárfa, Deák László – orgona  -  voltak.

Az est karmestere Noseda Tibor, a Pest Megye Szimfonikus Zenekarának műveszeti vezetője, egyben a két közreműködő énekkar karnagya is.

A megszólaló zene, az előadók alázattal, szeretettel teli tolmácsolása, sugárzása szinte pillanatok alatt bemelegítették a hideg templomot. Különös a dátumok egybeesése: ugyanezen a napon volt a templom névnapjának ünnepe, püspöki áldással, e napon kezdődött 50 éve a szovjet tankok forradalmat letipró hadművelete és 1924. november 4-én halt meg Fauré.

A szűnni nem akaró taps után „Ezt a zenei élményt nem tudom szavakba önteni!” „Köszönjük ezt a csodálatos zenét és a mű gyönyörű megszólaltatását” – hangzott el a közönség soraiból.

„De jó, hogy itt lehettem, megnyugvást, békességet találtam” – fordult hozzám e szavakkal a koncert után több hallgató is.

 

* * * * *

 

December 16-án a Nemzeti Múzeum kupolatermében adott évszakváltás – TÉL címmel hangversenyt a Fővárosi Énekkar Pest Megye Szimfonikus Zenekarával, Noseda Tibor karnagy – karmester vezetésével.

Kodály Zoltán születésnapján az ő Adventi ének-ével nyitotta a műsort a kórus. Ezt követően a zenekar előadásában Locatelli ritkán hallható Karácsonyi Concerto grosso-ját hallhattuk.

Donizetti Ave Maria-jának szólistája Besenyei Éva volt. Az énekkar és a zenekar áhítattal kísérte a gyönyörű dallamokat, hangsúlyt fektetve az ősi szöveg érthetőségére. Karácsony közeledvén Halmos László Karácsonyi miséjének két tétele hangzott fel, melynek orgonakíséretét Noseda Tibor hangszerelte vonószenekarra. – E két tétel valódi közönségsiker volt, a zsúfolásig megtelt díszterem hallgatósága szűnni nem akaró tapssal jutalmazta az előadást.

Úgy tűnt, mintha vége lenne a koncertnek, hiszen karácsonyi ének hangzott fel. Ekkor felcsendült Szűz Mária híres himnusza  a Magnificat, mely hírül adja Jézus születését és dicsőíti Máriát.

Vivaldi műve csodálatos barokk alkotás, melynek megszólaltatását az előadókra bízta, hiszen a tételek között válogatási lehetőség van. Ez az előadás a több szólistás lehetőséget választotta. A szoprán áriákat Besenyei Éva és Szabó Magdolna, a két alt áriát Schöck Atala énekelte Pazar koloratúrával. Az énekkar a tételeit fenséges tömörséggel és rendkívül pontosan szólaltatta meg. – Végül „Megszületett Jézus,” őt dicsőítvén elementáris erővel felharsant az Alleluja Händel Messiás-ából.

A közönség mozdulatlanul maradt a helyén…

 

Bencsáth Ilona

(megjelent a ZeneSzó 2007. 3. számában)

=========================================================================================

Az ismeretlen Liszt

Szent István Bazilika

2006. június 18.

 

Fővárosi ÉnekkarEz év június 18-án a Szent István Bazilikában összegyűlt több, mint másfélezres közönség igazi zenetörténeti csemegét hallhatott. Azon az estén Liszt Ferenc egyházzenei műveiből csendült fel egy csokorra való. A koncert érdekessége, hogy Liszt kórusművei, kantátái nehézségük miatt ritkán hangzanak el templomokban, hangversenyeken.
 
„Az ismeretlen Liszt” koncert előadói a Fővárosi Énekkar, a Szervita Kórus, Deák László orgonista, a szólisták és Pest Megye Szimfonikus Zenekara voltak. A műsort Noseda Tibor vezényelte, aki a zenekar alapító karmestere és a két kórus karigazgatója.

A két „Ave Maria”, az „O Salutoris” és az „Ave Verum” című daraboknak az eredeti orgonakíséretes változatát énekelték a kórusok szívhez és lélekhez szólóan.
A „Cantantibus Organis” az egyházi zene védőszentjének, Szent Cecíliának himnusza az Úrhoz. Az orgona, a zenekar, az énekkar és a Cecíliát megszólaltató Bokor Jutta varázslatos előadása könnyeket csalt a szemekbe.
Orgonával kísért motetta következett – „Ave Maris Stella” – melyet igazi átéléssel szólaltattak meg a kórusok.
Assisi Szent Ferenc Naphimnusza, a szinte soha nem hallott kantáta következett. A szólót Sárkány Kázmér mélybariton énekelte olaszul, a férfikar és a zenekar kíséretével. A himnuszt olyan átéléssel adták elő, annyira eggyé váltak a művel, hogy szinte megjelent a közönség előtt Ferenc hite, életigenlése.

Barabás Miklós híres festménye Liszt FerencrőlKülönleges mű következett. Az „Inno a Maria Vergine” – Mária himnusz – egy ismeretlen költő műve, IX. Pius pápa dicsőítésére íródott. A finom szövetű orgona és hárfa kíséretes mű előadásán érződött, hogy a kórusok egyik kedvelt darabja.
A „Strassbourgi Katedrális harangjai” című kantátát 1875-ben mutatták be Budapesten. Az elmúlt évtizedekben soha nem hallott műben Sárkány Kázmér sátáni alakot öltött, a női kar boszorkává vált, míg a férfikar súlyos gregorián énekével harangokká alakult. A mű eredeti - angol – nyelven szólalt meg. A komoly felkészültséget és erőnlétet igénylő koncert végén elemi erővel szólalt meg a „Tu es Petrus” tétel, a „Krisztus” című oratóriumból.

A kórusok méltó módon mutatták be Liszt Ferenc életművének ritkán hallható darabjait, amit az is bizonyít, hogy a templomban jelen lévő közönség szűnni nem akaró tapssal köszönte meg az élményt, melyben része lehetett.

Noseda Tibor és Kőszegi Anikó

______________________________________________________________

Az ismeretlen Liszt

 

A fenti címmel érkezett a meghívó, mely a Szent István Bazilikában június 18-án este megrendezett hangversenyre szólt. A közreműködő együttesek: a Fővárosi Énekkar, a Szervita Kórus, valamint a Pest Megyei Szimfonikus Zenekara. Mindhárom együttes vezetője, karnagya Noseda Tibor. Nem ez az első alkalom, amikor egy híres zeneszerző kevésbé ismert, illetve ritkábban előadott alkotásaiból válogatja össze koncertjének műsorát. Szeretné   minél több művel megismertetni együtteseit, illetve a közönséget. (Fauré: Reqiuemjének orgonakíséretes előadására, illetve az Orgonavarázs című sorozatra gondolok.)

 

            Természetesen ilyen esetekben lehetetlen kizárólag ismeretlen művekből meríteni, e hangversenyen is örülhettünk az új felfedezések mellett néhány ismert Liszt- kompozíciónak is.De nézzük a műveket sorjában!

 

            Két kíséret nélküli kórusművet hallottunk először: Ave Maria(D-dúr) és O salutaris hostia, majd egy másik Ave Maria következett, Á-dúrban, pontos címbeli bejelölése Ave Maria II. Ennek előadásában közreműködött Deák László orgonaművész. Az ő játékában még sokszor volt alkalmunk gyönyörködni az este folyamán.

 

            Az Ave verum corpus azután ismét a cappella hangzott fel.

            1879-ből való a Cantantibus Organis című alkotás, alt szólóra, vegyeskarra és orgonára. Pődor Ferenc nyersfordításában: Orgonaszólóval

            Énekelt Cecília az Úrnak, mondván:

            Legyen bűntelen az én szívem,

            Hogy meg ne szégyenüljek.

 

            Bokor Jutta alt szólójával mindenkit megérinthetett a mű mélységes tisztasága, szépsége.

            Ave Maris stella- énekelte a híres himnuszt a két kórus közösen, majd ismét egy különlegesség következett: Assisi Szent Ferenc Naphimnusza.

 

A „főszereplő” itt a basszus szólista, Sárkány Kázmér volt, az ő szólójához kapcsolódott a férfikar. Ez a mű nyitotta a zenekari kíséretes művek sorát. Nagyon jó volt kézben tartani, s sz előadással párhuzamosan olvasni – Sík Sándor fordításában – a mű alapjául szolgáló csodálatos verset.

 

            A következő felcsendülő mű, vegyeskarra és orgonára: Inno a Maria vergine – himnusz Szűz Máriához. Ez az alkotás is az újdonságok sorába tartozik, s a kórus hallhatóan nagy szeretettel énekelte el.

 

             A strassburgi székesegyház harangjai című alkotást Lisz Ferenc H. Wadsworth Longfellow versére komponálta, 1874-ben. Ez tulajdonképpen egy drámai jelenet, melyben Lucifer arra biztatja az alvilági erőket, hogy tépjék ki helyéből a keressztet, dobják az utca kövére a harangokat, rongálják egyéb módokon is Isten házát. A rossz erők azonban nem érik el céljukat. Mindegyik próbálkozásuk hiábavaló, mert a keresztet szentek és őrangyalok oltalmazzák, mert a megszentelt harangok mindennek ellenállnak, s a betört ablakokból Mihály arkangyal lángkardja villan eléjük. A darab előjátékkal kezdődik, melyben ismét hallhattuk Bokor Jutta gyönyörű szólóját, amint a zenekar hangszeres szólóival egybefonódva énekelte: „Excelsior!” Lucifer Sárkány Kázmér ragyogó előadásában szólalt meg. A vegyeskar nőikara személyesítette meg a „Hangokat”, vagyis az alvilági erőket, akik nem tudnak eleget tenni a luciferi parancsnak. Megszólaltak a harangok is, a férfikar színeiben, illetve hangszerrel is aláfestve.

A rossz erők eltávoztával, a nagyszerű lezáró részben együtt szól ismét vegyeskarként a kórus.

 

            A gondosan megszerkesztett program befejező műsorszámaként a Krisztus című oratóriumból hallhattuk a Tu es Petrus kezdetű részt, mint egy hatalmas pillért.

 

            A Szent István Bazilika megtelt ezen az estén. A műsort záró kompozíciót követően törte csak meg a taps a zene és a csend addigi egyensúlyát. Ekkor azonban egyértelműen jelét adta a hallgatóság a karmester, a szólisták és a kórus elismerésének. Hatalmas műsort énekeltek, nagyon szép perceket szereztek a kórusmuzsika iránti szeretet és a Liszt Ferenc géniusza előtti tisztelgés miatt e koncertre érkezőknek.

 

             A kórus, bár két kórusból állt, nagyon egységesen énekelt. Bizonyára azért is, mert karvezetőjük zenei formálás és hangképzés tekintetében egységesen foglalkozik velük.

További sikereket kívánok az igényes úton járva!

 

                                                                                                                                                                                                                 Hraschek Katalin

Megjelent a ZeneSzó 2006/7. számában

=============================================================

Amikor amatőr kórusok a Hunok nyomdokán belépnek az EU-ba

 

            2003-ban egy belga kisváros, Ciney vegyeskaraLa Sagina- elhatározta, hogy megismerkedik Budapesttel és egy ott működő vegyeskórussal.

            Így kezdődött…

            Mialatt a belgiumi Namur tartományban MAGYAR NAPOK-at rendeztek, idehaza a Fővárosi Énekkar vendégeként Budapestre érkezett Ciney-ből a La Sagina Vegyeskórus. A csupán pár napot együtt töltő két kórus tagjai a közös városnézések, kirándulások, a Parlament látogatása és a séták során egyre jobban megismerkedtek egymással. A Szervita Kórus tagjainak háttérsegíségével megvalósult hagverseny tovább erősítette a kezdődő baráti viszonyt. Felemelő érzés volt előadóknak és hallgatóknak egyaránt az összkarként megszólaló Kodály: Esti dal, majd Rheinberger Abendlied-je Mutien-Marie Gilmard és Noseda Tibor karnagyok vezénylésével.

 

            2004-ben, május 21-én, amikor a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galériában a „Hagyományos facipőkészítés Namur tartományban, a Sambre és a Meuse folyók közötti területen” című tárlat megnyílt, a 92 éves Fővárosi Énekkar és a 17 éves Szervita Kórus a belgiumi Ciney városka felé tartott, az ottaniak kedves meghívására. A következőkben erről az utazásról és a fellépésekről szeretnénk kis ízelítőt adni.

 

            Passauban álltunk meg először. Noseda Tibor karnagyunk volt az idegenvezetőnk, így megfordultunk a Várban, a Dómban. Az óvárosban, a Parz kápolnában Magyarország első királynéja, Boldog Gizella sírjánál koszorút helyeztünk el, és meghatódottan énekeltük Liszt Ferenc D-dúr Ave Maria-ját, majd nemzeti himnuszunkat.

 

            Sétánkat a folyóparton folytattuk, az Inn, az Ilz és a Duna összefolyásánál. Másnap úti célunk felé tartva, népdal repertoárunkat bővítve, órákon keresztül énekeltünk, beszélgettünk egymással, fiatalok-idősebbek egyaránt.

 

            Ciney-be érkezésünkkor vendéglátóink lelkesen, régi jó ismerősökként köszöntöttek, s természetesen, mielőbb igyekeztek kedves városukat bemutatni.

 

            Május 23-án, az első hangverseny napján érezhető volt már a levegőben valami magas hőfokú várakozás. A helyszín a Mont de la Salle apátság temploma volt, ahol a hallgatóság kíváncsi figyelme és Bruckner: Locus iste kezdőakkordja Noseda karnagyot, két kórusa tagjait, és a szövegi-zenei mondanivalót olyan közös nevezőre hozta, amely mindenkit megfogott. Liszt Ferenc Ave Maria-ja, Bárdos Lajos: Nyújtsd ki mennyből kórusműve, Deák-Bárdos György”Eli! Eli!” darabja egyre emelte a hőfokot, Mendelssohn 43. zsoltárja és Kocsár Miklós: Hegyet hágék alkotásáról nem is beszélve.

 

Mintha nem is a földön, talpunkon állva, hanem valahol az éterben lebegve-szárnyalva muzsikáltunk volna… A közönség visszajelzése, a taps is ezt fejezte ki.

 

             A vendéglátó énekkar folytatta az ’acappella’ kórusművek előadását Mutein-Marie Gilmard vezénylésével. A XV. Századi Ismeretlen szerző Alta Trinita Beata darabját J.S.Bach 140. kantátája követte. Gondos felépítés, szép egységes hangzás jellemezte Handel:Canticorumiubilo győzelmi kórusát is . Ezt követte egy ortodox liturgikus kórusmű ó-orosz nyelven. Nem kis feladat…

            Saint-Saens Ave verum-ja tetszést aratott.

 

Bortnyanszkij ukrán szerző Tebe Poiem-je után Pierre Caelin: La priere du chanteur műve következett.

            Bruckner: Tota pulchra es…és Kodály: Pange lingua (Öt tantum ergo)-jával nyitotta a hangverseny harmadik részét a magyar kórus. Noseda Tibor karnagyunk inspiráló, sugárzó szuggesztivitása és Székely Miklós – aki minden további kíséretes darab orgona szólamának megszólaltatója volt – csidálatos hangszerjátéka további szárnyalásra késztette az énekeseket.

 

            E felfokozott hangulatban – a közönség, a hallgatóság is ezt sugározta – szólalt meg a belga kórusvezető intésére Kodály Stabat Mater-e szívszorító szépségben. Utána „A 114. genfi zsoltár”-t énekelték együtt a belga és magyar énekesek francia-magyar nyelven a magyar karnagy vezetésével, hatalmas sikerrel.

 

            Az egyesített kórus ezután J. Michael Bach „Halt, ws du hast” kettős kórusra írt motettáját, majd J.S.Bach János passio-ja záró koralját énekelte a vendéglátó karnagy irányításával. Szép lecsengést adott a hangversenynek Kodály Esti dal-a és Rheinberger Abendlied-je.

 

            25-én, kedd délelőtt, megközelítőleg egy órás hangversenyt tartottunk középiskolásoknak. Itt egy kis zene- és magyar zenetörténeti ismertetést hallhattak a történelmi ismeretek segítségével. A nagy, színpaddal is ellátott csarnokban Kodály: Köszöntője (Nagyszalonta) után népdalainkból –zsoltározó, ereszkedő dallamú, kvintváltó, régi és új stílusú – énekeltünk, megfelelően kapcsolva a kórusműveket:

 

            Palestrina: Alla riva del Tebro

            Farkas Ferenc: Hajdútánc

            Kodály Zoltán: Horatii carmen

            Kodály Zoltán: Székely keserves

            Kocsár Miklós: Hegyet Hágék

            Bárdos Lajos: Nyújtsd ki mennyből

            Debussy: Chanson (Dieu)

             Petrovics Emil: Játszik a szél

            Kodály Zoltán: Túrót eszik a cigány

            Sikerült lekötnünk a diákoko figyelmét, jólesett, hogy nekik énekeltünk.

 

            E nap estéjén más környezetben, a Leffe-i apátságban volt a hangversenyünk.A műsor a két nappal korábbival szinte teljesen megegyezett. A magas hőfok itt is jelentkezett és az előadók végig tartani tudták a varázslatot.

 

            Az előbbiekben leírt magas hőfokú koncertprodukció hátterében ott volt a nagyszerű lehetőség, hogy szellemi frissítésnek történelmi és természeti látványosságokban is részesülhettünk. 24-énhétfőn, Brugge középkori várost néztük meg. A Dómban látogatva természetesen, itt is kipróbáltuk az akusztikát. Ilyen helyeken lehetetlen nem énekelni. A 25-i délelőtti koncert után Dinant-ból hajókirándulásra mentünk a Meuse folyón. Gyönyörűségesen csodaszép tájak, látnivalók a békés folyón – üdítő pihenés volt. Celles középkori templomában az akusztika próba meggyőzött minket arról. Hogy legközelebb ott kell hangversenyfelvételt készítenünk.

 

            Vendéglátóink gondossága, segítő odafigyelése is tovább erősítette az együtténekléssel  megteremtett baráti jó kapcsolatot kórustagok és kórusok között egyaránt. Hazaindulásunk és utunk közben a természet is megjutalmazott bennünket. Eső leginkább akkor esett, amikor buszon utaztunk. Innsbruck felé haladva csodálatos , helyenként havas hegytetők, hegyoldalak kísérték, dupla, egymás mögött megjelenő szivárvány díszítéssel, hozzávetőleg húsz percen keresztül. Innsbruckban a felújított, gyönyörű Szent Jakab templomban „próbáltuk ki” az akusztikát, miközben nem győztük csodálni az épület szépségeit.

 

            Az egész utazás természetesen sok gondos előkészítést kívánt. Fogadó és vendég most megtapasztalhatta, hogy mindig nyitottnak, rugalmasnak kell lenni. A külső körülmények ugyanis oly gyorsan változnak, hogy szinte percről-percre kell tudni jól dönteni, ha kell, változtatni: ehhez közös akaratra, közös segítőkészségre is szükség van. Előbbiek alapján, a jó példákat követve sikerült az itthoni két kórus tagjainak egymást jobban megismerve, valóban barátságot kötni.

 

            Az eléggé szoros, rövid idő miatt a hangképzés, a kórusművek válogatásának szempontjai, a zenei megoldásokról kezdett tapasztalatcsere jövőbeni folytatásra vár. Ezért így köszöntünk el egymástól – Vendéglátók és vendégek – „Viszontlátásra Magyarországon”…

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                          Bencsáth Ilona

Megjelent a ZeneSzó 2004/7. számában

 

==================================================